A Szent Balázs Alapítvány által szervezett Tanatológia Konferencia
Marosvásárhelyen úttörő szerepet vállalt a halál tudományának (korszerű) megközelítésében.
A halál témája tabuként van jelen az orvosi egyetemen, az orvosi rendelőben, a
belgyógyászaton, a sebészeten, az intenzív terápiás osztályon, otthonainkban,
önmagunkban...
Mi a halál? Erre a kérdésre volt hivatott választ adni a konferencia I.
napja.
A nyitó gondolatok után, Prof. Dr. Egyed-Zsigmond Imre, a MOGYE morfopatológia professzora a
halál folyamatának patológiai vonatkozásait tárgyaló előadásában csillagászati
dimenziókba helyezte az élet és halál jelenségét. A galaxisokra is érvényes
atomfizikai törvények leképződnek és visszatükröződnek az ember mint biológiai
lény sorsában: a természetben magukra hagyott rendszerek rendezetlensége
állandóan növekszik. Így jut el az emberi szervezet a teljes rendezettség (az
egészség) állapotából a rendezetlenség, az entrópia (a halál) állapotába. A
halált már születésünk pillanatában magunkban hordozzuk. A szedercsírában
ugyanis apoptosis révén pusztulnak el a belső sejtek, teret adván az embrió,
majd magzat kifejlődésének. Az ujjak szintén a sejtek halálának, apoptosisának
köszönhetően válnak szét. Ekként a programozott halál formál emberré és emberi
fejlődésünk záloga. A világegyetem működésének és az ember biológiai
létezésének ezen összehangoltsága megkérdőjelezi a természettudományos
jelenségek véletlenszerű, felügyeletlen zajlását.
A halál misztériumának feloldása tehát nem tartozik orvosi/emberi
hatókörünkbe. „A reanimáció illúziója, hogy a földi élet erőszakos
meghosszabbítása győzelem a halál felett.” (Dr. Kerek István) - nyomatékosította előadásában dr. Kovács
Judit aneszteziológus és intenzív terápiás főorvos (MOGYE). A halál klinikai
megközelítését megcélzó előadás a halált nem valaminek a jelenléteként, hanem valaminek a
hiányaként, és e hiányhoz vezető folyamatként határozta meg. Felvillantotta
azokat a kérdőjeleket, amelyeket a kérgi halál (a gyakorlatban nem használatos
entitás) vet fel: perzisztens vegetatív állapot, apalliumos állapot, akinetikus
mutismus kapcsán élesszük-e újra a beteget?, meddig tartsuk életben? Biológiai
értelemben fenn tudjuk tartani ugyan az életet, de életértéket nem tudunk
biztosítani. A kéreg működésének, így az életértéknek a hiánya alapját
képezheti a dementiaban szenvedő, az
Alzheimer-kóros beteget és a magzatot érintő etikai kereszttűznek is.
Mi az életérték? Miben mérhető? Pénzben mennyit ér az életünk? Talán a
halálnál is kényelmetlenebb témának minősült ez utóbbi, melynek kifejtésére dr.
Lorenzovics László orvos-közgazdász vállalkozott. Az élet pénzben mérhető
értéke egyenlő az egészségügy által egy főre eső anyagi ráfordítással. Az élet
értéke (ilyen értelemben) matematikailag kiszámítható az adott országra
jellemző GDP vagy átlagbér és a várható élettartam alapján. Az egészségügyi
ellátásban tükröződő anyagi ráfordítás nem tudja tartani a lépést az
orvostudomány technikai fejlődésével. Ez az életért küzdő
kezelőorvost folytonos mérlegelésre, amolyan józan belátásra, a lehetőségekhez
mért cselekvésre, erkölcsi szépérzékével való állandó viaskodásra kényszeríti.
Élet vagy halál? Örök ellentétpárként ismertük, holott ölelkezve
kísérnek végig. Élet és halál! „Aki halni tanul, az élni tanul.”(Polcz Alaine)
Aki az életet tanulmányozza, az nem kerülheti meg a halál tudományát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése