Az áprilisi Szent Balázs esten egy kicsit a
rezidens élet kulisszái mögé nyertünk betekintést. Arról beszélgettünk, hogy ha
elkezdünk rezidensként dolgozni, és idővel bizonyossá válik, hogy nem az
elkezdett szakterületen szeretnénk dolgozni, milyen lehetőségeink vannak a
váltásra, milyen nehézségekbe ütközhetünk, és mi segíthet ezeken túllépni.
Meghívottaink, Salló Zsófia családorvos rezidens
és Dézsi Ede belgyógyász rezidens, segítettek választ találni a megfogalmazódott
kérdésekre.
Rengeteg tényező befolyásolhatja egy adott
élethelyzetben hozott döntésünket, így az orvosok életében egyik legfontosabb
döntést, a szakválasztást is. Az egyetemi évek végéhez közeledve még nem
mindenki számára egyértelmű a további irány. Bár egyesek gyerekkoruk óta
tudják, hogy mivel szeretnének felnőttként foglalkozni és mindvégig kitartanak
emellett, van aki a szakválasztásra is határozatlanul megy és utolsó
pillanatban hozza meg a döntést. Bármennyire véglegesnek is tűnik ez a döntés,
előfordul, hogy akár egészségügyi, akár más személyes okból vagy egy külső
tényező miatt nem tudjuk, vagy nem akarjuk folytatni az elkezdett pályát.
Ilyenkor van, aki céltudatosan vág bele a szakváltásba, de van, aki csak
hosszabb vívódás után tud egy új döntést meghozni. Ha már csalódtunk egy
szakágban, nem könnyű valami újat kipróbálni, mert bizonyára megfordul a
fejünkben a kérdés, hogy vajon tényleg jobb lesz az új szak, vagy az is
csalódást fog okozni. Viszont, ha valaki már biztosan tudja, hogy az eddigi helyén
nem érzi jól magát, és nem tudja magát hosszú távon elképzelni az adott szakon,
érdemes inkább belevágni és váltani, mint tovább őrlődni.
Bár bonyolultnak tűnhet a szakváltás
adminisztratív kerete, több út is létezik rá. Amíg a képzés elején tartunk, és
főképp, ha egészségügyi okból szeretnénk váltani, akadálymentesen választhatunk
egy másik szakot, amit a rezidens vizsgán elért pontszámunk megenged. Viszont
ha már több évi képzés van a hátunk mögött, és váltani szeretnénk, egy
járhatóbb út egy új rezidens vizsga letétele, amivel új helyet választhatunk.
Bár ilyen esetben csalódásként élhetjük meg, hogy
az első választásunk mellett nem tartottunk ki, nem kell tabuként kezelni a
szakváltás kérdését, hiszen ha ezt a megfelelő személyekkel osztjuk meg, sok jó
tanácsot és segítséget kaphatunk, de nem szabad átesni a ló túloldalára sem,
hiszen a végső döntést nekünk kell meghoznunk.
Az est témáját meghívottaink tanácsával
foglalhatjuk össze: ha találtunk valamit, ami a szívügyünkké vált, érdemes
kitartani mellette!
Köszönjük a meghívottaknak a készséget és a
hallgatóknak az aktív részvételt.
Dr. Gencsi Márta