Kommunikáció a kapcsolatokban

A tanév utolsó Szent Balázs Estjén Blizik Anita, élménypedagógussal közösen jártuk körbe az orvos-beteg kommunikáció kérdéskörét. Volt tánc, játék, csoportmunka és sok-sok élmény, felismerés. Fogadjátok szeretettel a képes beszámolónkat!

Burn-out a segítő szakmában

„Magas teljesítmény magas ára”

Az elmúlt Szent Balázs Estünk során gazdagabbnál gazdagabb tanácsokat hallhattunk. Meghívottaink Dr. Bálint Ágnes (családorvos), Dr. Burkhardt Noémi (pszichiáter) és László Enikő (pszichológus) készségesen beszéltek saját tapasztalataikból fakadó ismereteikről. 

Mit is jelent és mi jut eszünkbe a burn-out kifejezésről? Az emberrel foglalkozó szakmák, így az orvosi-, aszisztensi és a pedagóguspálya, de akár az egyszerű háziasszonyi-és diáklét is magában hordozza az úgynevezett kiégési szindróma veszélyét. Azt az állapotot, amikor az egyébként motivált, érzelem gazdag személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyek nap mint nap jelentkeznek tevékenységében. 

Miről lehet felismerni, melyek lehetnek az első jelei és hogyan zajlik a kiégési szindróma folyamata? - hangzott el a kérdés. Erről László Enikő pszichológus mesélt részletesebben: a bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig tartó folyamattal kezdődik (együttérzési kifáradás), melyet a fokozott erőfeszítés, a teljesítmény fenntartása követ. Lassan elhanyagolódnak a személyes igények és az érintett személy egyre erősebb feszültséggel, iróniával reagál a környezete felé. Idővel kialakul a krónikus fáradtság, mely fizikai, pszichés panaszokat von maga után. A késői fázisban megjelennek a függőség különböző típusai, mintegy kompenzáló tényezőként és az elmagányosodás, kapcsolatok kihűlése, visszahúzódás erősíti ezt az állapotot. A depresszió és belső üresség vezet a végső kiégéshez. Bálint doktornő elmondása szerint az a személyiségtípus,aki határtalan adakozásra képes, valamint azonosul a kudarcokkal és sikerekkel sokkal inkább lehet érintett. Dr. Burkhardt Noémi erősítette meg az előbbi véleményt, miszerint a személyiségünk lehet a munkaeszközünk. Viszont nagyon fontos,hogy ismerjük önmagunkat,tudjuk azt,hogy hol vannak a határaink és lényeges a rendszeres önvizsgálat annak érdekében,hogy láthassuk az események miként csapódnak le bennünk. Bálint Ágnes doktornő ezzel kapcsolatban említette meg a Bálint-csoportot, mely működik itt Vásárhelyen is. Ez egy csoportos beszélgetés, melyben az egyik tag mesélhet egy általa nehezen megélt esetről, majd erre vonatkozóan tehetnek fel kérdéseket a csoporttagok. Célja az adott segítői kapcsolat mélyebb megértése, többirányú megközelítése, tehát nem tanácsadásról, a probléma megoldásáról van szó, hanem az adott eset kiváltotta érzések, fantáziák, gondolatok, tapasztalatok megosztásáról. A doktornő szerint nagyon hasznos és építő jellegű tud lenni az ilyenfajta beszélgetés úgy, ahogy a különböző típusú megelőzési training-ek is. Mindhárom meghívottunk különösen kihangsúlyozta: a lelkes munka és a betegekre áldozott energia nagyon fontos, hiszen ettől válhatunk igazán jó szakemberré, de ez nem azt jelenti, hogy átvesszük a betegek terhét, tudnunk kell elengedni helyzeteket, sorsokat, nehézségeket. Törekednünk kell az egyensúly megtartására. László Enikő pszichológus szerint ebben az segíthet, hogy az önmagunkra áldozott minőségi idő (hobbi, kikapcsolódási lehetőségek, stb.) arányos részt kap az életünkben és nemcsak a munka tölti ki mindennapokat. Az “érzelmi bankszámlát” időnként fel kell tölteni, másképp lemerül. És nyitottnak kell lenni arra is, hogy képesek legyünk segítséget kérni.  Dr. Bálint Ágnes és Dr. Burkhardt Noémi egyetértettek abban, hogy az egymás támogatása, a társ jelenléte kapaszkodóvá tud válni akkor, ha a mindennapi problémák, feladatok a kiégés állapotába sodornak.  Habár kiábrándító és lemerítő tud lenni a burn-out szindróma, mégis sokkal nagyobb veszélyben van az, aki eljut abba az állapotba, hogy tárgyként kezeli a betegeket és teljes mértékben elhárítja az érzelmeket - hangzott el az egyik résztvevő véleménye.

Mit vihetünk magunkkal erről az estéről? Szánjak időt saját személyiségem megismerésére, fejlődésemre, hogy érezhessem, mikor értem el a határaimat. Fektessek hangsúlyt a folyamatos reflexióra: mit érzek, miért érzem így, hogy érint ez engem?  Merjek segítséget kérni, ha tanácstalan vagyok és nehéz helyzetbe kerültem. Engedjek teret azoknak a helyzeteknek, foglalatosságnak, kapcsolatoknak, melyek feltöltenek és vidámságot, boldogságot nyújtanak számomra.  

Máthé Erzsó

Kreatív gyógyítás – élményekkel a gyógyulásért

Április 14-én egy rendhagyó Szent Balázs Esten vehettünk részt. Vendégeink Blizik Anita (Picúr) élménypedagógus, Szálasi Lehel mozgásterapeuta és Farkas József gyógypedagógus voltak, akikkel arról beszélgettünk, hogy miként válhat a gyógyítás, fejlesztés részévé a másokra fordított idő, a csapatmunka, a mozgás vagy a játék általi tanulás. Egy bevezető ismerkedő játék után kötetlen, baráti hangulatú beszélgetés részesei lehettünk.

Kérdésünkre, hogy miben is áll az általuk végzett tevékenység és ezt mennyire érzik kemény munkának, lényegretörő, frappáns válaszokat kaptunk. Sz. Lehel: „Nekünk minden nap egy élmény. Amit mi csinálunk, nem egyszerűen munka...bár fizikailag valóban munka, lelkileg szórakozás.” F. József gyógypedagógusi tevékenységét hivatásként határozza meg, amely minden szellemileg sérült vagy fejlődésében visszamaradott gyerek esetében egyedi módon nyilvánul meg, és szerves része a szülőkkel való párhuzamos foglalkozás is. B. Anita az Outward Bound munkatársaként a csapatépítésen és ezzel egyidőben a csapatot alkotó különböző egyéniségek kibontakoztatásán munkálkodik. Hangsúlyozta a csoport, mint tükör szerepét az önismeret valamint saját határaink megtapasztalásának elősegítésében.

Betekintést nyertünk azokba a finom részletekbe, amelyek a meghívottaink munkáját bár látszólag megnehezítik, valójában színesebbé teszik. Ilyenek egy gyógypedagógus életében az apró mosolyok, egy enyhe szemkontaktus vagy egy sejtető mozdulat megfejtése mögött rejlő munka és tapasztalat, a gyógytornász esetén az agyi tevékenység mozgással való összehangolásának művészete, az élménypedagógus esetén pedig a csapatdinamika irányítása által az egyéniségek felszínre emelése.

Mi vezette őket erre a pályára?

Sz. Lehel régen szobrász volt, fából formázta meg az embert, viszont úgy érzi előbbre lépett azzal, hogy most hús-vér emberekkel dolgozik, ebben a tevékenységben megtalálta azt, amit keresett az életben. Hangsúlyozta, hogy szerinte nem jó, ha látjuk a végét annak, amit csinálunk, mindig tovább kell haladni. F. József mindig kereste a segítségre szorulókat, és a gyógypedagógiában emberséges hivatásra talált, ahol a tanítás, fejlesztés mellett a gyerekek lelkét is ápolni kell. B. Anita elmondása szerint egy táborban tapasztalta meg, hogy ki is ő valójában, és elhatározta, hogy ebben másoknak is szeretne segíteni. Azóta teljes mértékben magáénak érzi ezt az életformát.

Miben és hogyan lehet valójában segíteni?

F. József munkája során ugyanolyan fontosnak tartja a szülők bevonását és a velük való foglalkozást, mint a gyerekek oktatását, mivel ez az alapja a fennálló állapot elfogadásának és a jó irányba való elindulásnak. Emellett bár úgy gondolja, hogy a társadalom sokat fejlődött a nyitottság és elfogadás terén, még van mit javítani, és közösen kell dolgoznunk egy egészségesebb társadalomért. Sz. Lehel, mint gyógytornász egy hasonló aspektust emelt ki. Megtudtuk, hogy a gyógyulás egyik kulcsa a hozzátartozókkal való kommunikáció, akik a megfelelő környezetet és a gyógyulás lehetőségét megteremtik, ugyanakkor közös feladatunk a beteg hangulatának szinten tartása, ami a kitartás és közös munka alapfeltétele. B. Anita tevékenységét, az élménypedagógiát, mint tapasztalat általi tanulást határozza meg. Az ő feladata ezekhez a tapasztalatokhoz szükséges terep biztosítása. Ehhez lényeges a komfort-, tanulási- és pánik zóna közti határok felismerése, mivel a kihívás a komfortzónából való kilépéssel kezdődik, viszont a pánik zónába lépve egy kezelhetetlennek tűnő helyzet lerombolhatja az addig felépített alapot. Ugyanígy feladatunk a betegek és családjuk támogatása is az előrelépésben, a „választás általi kihívásban”, viszont az érzékeny határok miatt a beteggé kell legyen a választás az első lépés megtételére.

Befejezésként megosztottunk egymással, hogy milyen gondolatokat, élményeket viszünk magunkkal, és bár mindannyian kicsit másként éltük meg az est hangulatát, közös célként kiemelt helyet kapott a fizikailag, szellemileg és lelkileg egészségesebb jövőért való közös munka.

Gencsi Márta

Gyermek szívvel - orvos szemmel

Ez év második Szent Balázs estjén az élet csodájáról, a világ legaranyosabb és legjátékosabb emberkéiről beszélgettünk el meghívottjainkkal Dr. Kiss Évával, nyugalmazott gyerekgyógyásszal, aki még mindig aktív tagja a gyerekorvosi közösségnek és Dr. Száva Iringóval, gyerek pszichiáter rezidenssel. Egy rövid, ismerkedő játék után belevágtunk a mindenki számára érdekes témába.

“Az ember úgy képzeli el a tökéletes gyermekorvost, mint aki kedves, csendes, mosolygós...A gyerekek nem félnek tőle, a szülőket pedig megnyugtatják kedves szavai. Hogy voltak ezekkel az elvárásokkal és milyen vágyakkal vágtak bele a gyerekorvosi hivatásba?

Elsőként Dr. Kiss Éva adott ízelítőt nekünk arról, hogy hogyan is került ebbe a hivatásba: “Mindig is gyerekorvos akartam lenni, már gyerekként, mert szeretem a gyerekeket”.  Egyetemistaként az akkori rendszerben már a gyerekosztályon munkálkodott és rezidens éveinek első felében más megyébe volt kihelyezve körorvosként, majd néhány év múlva hazatért a gyökereihez.  Továbbá megjegyezte azt, hogy a gyerekorvos nemcsak gyógyítja a beteget, hanem ápolja is, mivel ez egy csodálatos pálya és aki ezt választja annak áldozatkésznek kell lenni, mivel számos lemondással jár a kis betegek javára. Dr. Száva Iringó: kisgyerek kora óta a gyerekgyógyászat volt az álma. Aztán rezidens képzése elején néhány hetet töltött a gyerek pszichiátrián ahol elbűvölte a gyermeki lélek szépsége, és gyermek pszichiáter szakosodásra váltott. Elmondása szerint gyerek pszichiáterként el kell határolódni a gyerek panaszaitól és erősnek kell maradni lelkileg.

‘’A szülővel való viszony, bizalom elnyerése, a hármas: orvos- szülő- gyermek kapcsolat.’’

Dr. Kiss Éva-Egy gyerekorvos szerint mindig kell legyen néhány kedves szava az orvosnak úgy a gyerekhez, mint a szülőhöz. Talán így a szülők elmondják azokat a fontos dolgokat, amelyeket egyébként nem szívesen osztanak meg az orvossal. A kezelés fontos része az is, hogy megnyugtassák a szülőt és elmagyarázzák neki, hogy mi fog történni és miért. Véleménye szerint a gyerekek sokkal közvetlenebbek mivel nem titkolóznak és bátrabban elmondják, elmesélik a velük történteket. Száva Iringó gyerek pszichiáter szerint nap mint nap találkozik olyan esettel, ahol a szülők nehezen fogadják el, hogy gyereknek pszichiátriai betegsége van. Elmondása szerint rengeteg időt kell szánni a szülőknek a magyarázásra, hogy elfogadják a gyerek betegségét és elindulhasson a gyógyulás. Sajnos ez a hármas orvos-szülő-gyerek kapcsolat nem áll fenn a szociális gondozásban részesülő gyerekek esetén, ami megnehezíti a gyógyuláshoz vezető utat.

“A problémás gyerekekkel való bánásmód, módszerek.” 

Kiss Éva gyerekgyógyász két fontos dolgot emelt ki: türelem és idő. Ahogy elhangzott az előbbiek esetén is, hogy a hozzátartozók elmondása nagyon fontos és lényeges. Továbbá példákkal érzékeltette, hogy hol és mikor érdemes nyugtalan gyerekeknél fájdalomcsillapítást és nyugtatókat alkalmazni. Dr. Száva Iringó: általában a pszichiátriai betegek nyugtalanok, agresszívek, viszont még így sem szükséges minden esetben nyugtatók adása, inkább előnyben részesítik a kapcsolat létrehozását, építését és a játékosságot. Bizonyos kivizsgálások esetén viszont nélkülözhetetlen a gyógyszeres nyugtatás.

‘’Ha a szülő elhanyagolja a gyereket, akkor mit lehet tenni? Az orvos jogi hatásköre.’’

 Dr. Száva Iringó néhány szomorú esettel  magyarázta el a hallgatóságnak, hogy mi a teendő a családon belül elkövetett agresszió esetén. Sajnos nincs jól kiépítve a szociális hálózat, ezekben az esetekben nem mindig kap megfelelő segítséget a gyerek. Nincs elegendő hatásköre az orvosnak, de mégis mindig értesíteni kell a szociális hálózatot az agresszióról. Dr. Kiss Éva egy fontos dologra hívta fel a figyelmünket és pedig, hogy egy orvos minden döntését és munkáját dokumentációval támassza alá.

“Miből merítik a mindennapokhoz a lendületet, a hosszan tartó türelmet?”

Dr. Kiss Éva - játék, mosoly az, ami erőt ad, mert bár a gyermek az, aki szegényebbé, álmatlanabbá, fáradtabbá tesz, de nem lehet nélkülük élni. Száva Iringó szerint “gyönyörű, szép szakma” a gyerekgyógyászat, mert a gyerekekben rengeteg szeretet van és a mosolyuknál nagyobb elégtétel nincs is.

Egy kis csend után egy lényeges kérdés hangzott el mégpedig: ‘’Hogyan lehet a haláleseteket feldolgozni?”

Elsőként Kiss Éva gyerekorvos reagált és a dokumentációt emelte ki valamint, hogy a kezelés minden lépéséről, a betegség valós lefolyásáról az orvos értesítse a hozzátartozókat. Számára mai napig is a legnagyobb dicsőség, ha a gyerek mosolyogva távozik a korházból vagy más intézményből. Hozzátette azt is, hogy más lelkülettel, gondolatmenettel közelíti meg egy gyerekorvos a gyerek betegségeket akár a halált is ha családja és gyereke van. Dr. Száva Iringó: borzalmas feldolgozni egy halálesetet és az egész pszichiátria elgyászolja a beteg gyerek halálát. A gyerek pszichiátriában óriási hibának minősül, ha egy orvos nem veszi észre, ha egy gyereknek szuicid hajlamai vannak. Minden orvosnál, de főként a gyerekorvosoknál nélkülözhetetlen az empátia készég kialakulása, hangsúlyozták.

“Milyen tanácsokat, intéseket adnának leendő gyermekorvosoknak, szülőknek.” 

Dr. Kiss Éva azt tanácsolta minden fiatalnak aki a családot szeretne, hogy: ‘Az vállaljon gyerekeket aki nyugodt környezetet tud neki biztosítani’. Egy gyerekorvosnak mindig türelmesnek kell lennie és alázatosnak, semmire sem szabad kényszeríteni a gyereket, sem a szülőket. A másik lényeges dolog, amit kiemelt az a csapatmunka a gyógyítás során, mert a gyerek nem egyéni birtok. Dr. Száva Iringó ismét a dokumentációt hangsúlyozta, mert hamar változik a gyerekek állapota. Másfelől ő is kiemelte a türelmességet, kedvességet, játékosságot, de főként, hogy mindig jusson egy kis mosoly a gyerekeknek.

Albert Emőke

Hierarchia az egészségügyben

Ez év első Szent Balázs Estjén egy igen érdekes témába nyerhettünk betekintést, amivel mindennap találkozhatunk, nemcsak mint egészségügyi alkalmazott vagy orvostanhallgató hanem, mint beteg is. Meghívottjaink Dr. Madaras Sándor - idegsebész főorvos, Dr. Domokos Lajos -pszichiáter(aki utólag sajnos mégsem tudott eljönni erre az estre) és Belényesi Gabriella - asszisztens. A bemutatkozás során megismerhettük vendégeink jelenlegi, de múltbeli foglalkozásukat és egészségügyben betöltött szerepüket is: Belényesi Gabriella 12 évet munkálkodott, mint asszisztens a kardiológia osztályon és másfél évet szintén asszisztensként Németországban a geriártrián. Dr. Madaras Sándor 1998-ban fejezte be orvosi egyetemi tanulmányait és az idegsebészet osztályon dolgozik, mint idegsebész főorvos, valamint magánvállalkozó és ő tartja az idegsebészet előadásokat az orvosi egyetemen már 18 éve.

      “Mi a véleményük az aktuális rendszerről és hogyan lehetne igazán hatékony?” - hangzott el indításként az első kérdés a meghívottaknak.  Elsőként Madaras doktorúr válaszolva mesélte el tapasztalatait és véleményét:  az egészségügy  a legháládatlanabb része a társadalomnak, nem  pénz kérdése kellene legyen az egészség. Az ember genetikai kódjába bele van írva, hogy áldoznia kell az egészségéért ami  a beteget számos csodagyógyszer megvételére sarkallja amelyek a pszichés hatáson kívül eredménytelenek. A hierarchiát viszont  úgy írta le mint, egy piramist aminek az alapján levők tudják azokat a dolgokat amelyek a felsőbb egységekben megtalálhatók, de fordítva már nem igazán, ami az aszimmetrikus információs hálózat áradatnak köszönhető a csúcstól az alapig. Belényesi Gabriella volt asszisztensnő azt hangsúlyozta ki, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer siralmas helyzetben van, általános káosz és fejetlenség jellemző a nem oly távoli múltbéli egészségügyi rendszerhez hasonlítva is. Véleménye szerint mindenkinek, aki egészségügyben dolgozik a ‘’sziget elmélet ’’ kellene alapul szolgáljon, amiben a következő kérdés merül fel: Mi az, amit én képviselek?- rávilágítva ezzel arra, hogy minden tettünk, cselekedetünk kihathat ránk és a környezetünkre.

A továbbiakban a jelenlevők kíváncsian várták a véleményeket a következő gondolatra, hogy ‘’Mit tartanak árnyoldalnak az egészségügyi rendszerben’ ’- Kis néma csend után Madaras Sándor doktorúr reagált és néhány érdekes példával próbálta bemutatni más országokban az egészségügyi rendszert, mint például: Japánban egy feudalisztikus rendszer uralkodik, ahol a professzor véleménye, szavai ellen senki még csak rosszallóan nem néz, nemhogy ellenvéleményt nyilvánítson. Ezzel szemben Svájcban a nagy nyitottság keretén belül bárki véleménye, hozzászólása fontos és értékes. Ezekkel a párhuzamokkal nyomatékosította nekünk az egészségügyi rendszerünk hátrányait és egyben előnyeit is. Fontos a szemszög is hangsúlyozta ki, mivel nem mindegy, hogy egy hajléktalan vagy magasabb társadalmi rangú beteg igényeit vesszük számításba. Az előzőnek szinte tökéletes, míg az utóbbi már inkább a magánkórházat, magánrendelőt részesíti előnyben. Véleménye szerint a gazdasági rendszerben negatív irányba dől el a mérleg, mivel a pénzt a kevésbé hasznos dolgok emésztik fel, így az igazán lényeges dolgokra már nem jut. Belényesi Gabriella arra mutatott rá, hogy az alapvető szükségletek nincsenek egyáltalán kielégítve.

    ‘‘Melyek azok a viszonyulások, tulajdonságok, melyektől egy orvos nemcsak tiszteletreméltó tud lenni személyzet, betegek szemében, hanem megközelíthetővé is tud válni?’’

Belényesi Gabriella véleménye szerint a tekintélyt nem lehet kiharcolni, az magától kellene jöjjön. Bármennyire magasra is jutunk az emberi méltóságot nem szabad elveszíteni, de mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogy a betegek és minden ember halandó. Ha leereszkedik egy orvos a beteg szintjére, akkor megteremti a kapcsolatot az elérhetőség és a tisztelet között. Madaras doktorúr arra is rávilágított, hogy ha a hierarchia csúcsán is van egy orvos, nem annyira tiszteletreméltó, mert lehet, hogy kollégái által került oda és nem saját erejéből vagy erényéből. Véleménye szerint a kedvesség és megfelelő bánásmód a beteggel még a kevésbé jó szakember mentőöve is lehet. Fiatal orvos korában egy asszisztenstől tanulta meg, hogy mennyire hasznos a narratív medicina fontossága, elmondani mindent, amit a kivizsgálás során tesz a betegnek.

      ‘’A segítő személyzet szükségessége. Hogyan tud az asszisztens igazán jó közvetítőként működni a beteg és orvos között?’’

Az egyik nem tud létezni a másik nélkül, egyfajta szimbiózis uralkodik. - hangzott el egy közös gondolatként a meghívottak részéről. A kommunikáció a leglényegesebb, mert hidat, kapcsolatot teremt az egészségügyi személyzet között, mivel szakmailag kiegészítik egymást. Egy jó vezető adja meg a rendszer teljességét, sikerét és eredményességét, ő teremti meg a rendet és tartja is fenn, hogy az jól és hatékonyan működjön.  Ha mindenki a szerepének megfelelően munkálkodna és látná el feladatát, akkor nem lennének hiányosságok, de sajnos gyakran vannak átfedések a munkakörök között, ami egyáltalán nem hátrány, amíg a másik alkalmazottat segíti az eredményességben. 

      ‘’ Milyen formában jelenik meg és mennyire hatékony az orvosok közötti együttműködés (konzultáció)? A rivalizáció mennyire nehezíti meg a hierarchia működését?’’

Madaras Sándor szerint a rivalizálásnak van egy pozitív és egy negatív oldala is. A pozitívként azt hangsúlyozta ki, hogy próbálsz minél jobb lenni, túllépni a másikon gondolkodásban a beteg érdekében. Negatívként jellemezte viszont azt, ha egy orvos azt várja, hogy a kollégája tévedjen valamiben. Külön kihangsúlyozta, hogy a beteg előtt, ne mondjunk rossz véleményt egy másik orvosról vagy akár asszisztensről, mert az nem mindig szolgálja a beteg érdekeit. Sajnos gyakran előfordulnak műhibák, de mindig szem előtt kell tartani, hogy emberek vagyunk ezért mindenki hibázhat.

       ‘’Ki a felelős a rendszer jó működéséért?’’

A rendszer ki van dolgozva. Általában a vezető nem alulról indul el, hanem csak véletlenszerűen a csúcsra kerül, ezáltal a hozzáértése csekély - ecsetelte Madaras idegsebész főorvos és kiemelten hozzátette, hogy a rendszer mi vagyunk, nem egy virtuális tér, mi működtetjük, ezáltal fel tudjuk építeni és rajtunk áll vagyis tőlünk függ, hogy milyenné válik. Kiegészítésként még annyit fűzött hozzá Belényesi Gabriella, hogy abban a pozícióban, amelyben meg kell áld a helyed, próbálj maximálisat teljesíteni, kihozni, ezáltal járulsz hozzá a megfelelő működéshez.

Végül csak azt szerettem volna kiemelni, hogy az alázat mindegyik szerepkörben nagyon fontos és akármilyen minőségben is dolgozol, mint orvos, asszisztens vagy kisegítő személyzet. Ahhoz, hogy célravezető, hatékony legyen a személyzet munkája, szükség van rendszerre, stratégiára, ami a célt szolgálja. Ez a rendszer emberekből áll, akik között kapcsolat van. Az orvos meghozza a döntéseket, felülbírálja a folyamat végkimenetelét, a személyzet további része (asszisztens, betegszállító, kapus, stb.) végrehajtja az eltervezett feladatot.  Következtetés: az orvos nem tud elég hatékony lenni segítő személyzet nélkül és a személyzet koordinálatlan marad orvos nélkül. Tehát szimbiózisban működnek egymással.

Albert Emőke