Mit jelent
közéleti szereplőnek lenni? Ki és miért vállal ilyen feladatokat? Mikor és
milyen célért érdemes küzdeni? Milyen a jó vezető-mit mondanak a munkatársak és
ő hogy látja magát? Ilyen kérdésekre kerestük a választ az idén immár második
alkalommal megrendezett Szent Balázs esten, ahol a meghívottjaink Dr. Márton
Andás, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, Dr. Vass Levente, a Studium
Alapítvány alelnöke és Tubák Nimród, a MMDSZ elnöke őszintén beszéltek
minderről.
Újra birtokba véve a Loyola kávézót, mely
bár még üresen tátong, egy igazán meghitt kis beszélgetésnek adott otthont az
idei év második Szent Balázs estjén, ahol bölcs gondolatok, sajátos meglátások
és sok-sok személyes élmény és élettapasztalat fültanúi lehettünk.
Meghívottjaink őszintén meséltek arról, milyen is a közjóért felvállalni a
vezető szerepét, hogy esetlegesen ez milyen áldozatokkal jár, s hogy mi
számukra az a belső motiváció, ami nap mint nap erőt ad nekik. Bár mindenki
valami másért választotta az orvosi pályát, vendégeink elmondása szerint
fontos, hogy képességeinket felismerjük, s hogy terveinket ehhez mérten
próbáljuk megvalósítani, természetesen mindig feszegetve saját határainkat. Márton
András Hamvas Bélát idézve „a létbe akarom beírni a nevem, nem a történelembe”
fogalmazta meg, hogy ő mért is választotta a gyakorló orvosi pálya helyett, hogy
a Caritas rendszerén belül egy mozgó betegellátó rendelőt alakít ki. Az ő
elmondása szerint egy rendszer, mely minden elemében élő,képes arra, hogy az
élet adta lehetőségeknek helyet adjon.
Mind tudjuk jól, hogy aki elvállalja a vezető
szerepét sok nehézségbe ütközik és néha azok a bizonyos tartalékok is
kimerülnek, így arra a kérdésre, hogy mi lelkesít, mi visz tovább egy nehezebb
nap után, Tubák Nimród, aki egyik megbeszélésről, ülésről a másikra megy a nap
folyamán, úgy fogalmazott, hogy „akkor lenne nehezebb a napom, ha nem tennék
semmit”. S ha ezt a lelkesedét látják a vezetőn, ebből táplálkoznak majd a
munkatársak is, ''ezt a hitet, meggyőződést adod át a többieknek”, tette hozzá
Vass Levente doktor úr. Kompromisszumok, ezek azok a megállapodások az élettel,
melyeket nap mint nap meg kell hozni,hogy mire mennyi időt szánok,melyek egy
közszereplő életében igen fontosak .Dr. Márton
András kihangsúlyozta, hogy valójában ezek döntések, mint sem kompromisszumok, hisz
saját szabadságunkból döntünk, hogy mikor mire mennyi időt is szánunk, s hogy
„minden jó döntés egy halál és egy születés is egyben”. Dr. Vass Levente
elmesélte, hogy MMDSZ elnöksége idején, ő sem tudott mindig minden kurzuson ott
lenni, de ez tanította meg arra, hogy bármennyi kevés ideje lenne is keresse a
pontosságot, a részleteket, s erre is
törekszik nap mint nap urológusként, a minőségi diagnózisra, s arra hogy OTT
legyen a beszélgetésben a páciensével. Mindannyian kíváncsiak voltunk, hogy ők
mit, kit tartanak a jó vezetőnek, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Dr.
Vass Levente szerint a jó vezetőt a helyzet szüli, ő az aki adott helyzetben
tapasztalati úton nyert ismeretei alapján tudja irányítani a csapatot, s ezért
is tarja fontosnak hogy már az egyetemi évek alatt olyan csapatok része lenni, úgymond
belemászni dolgokba, körülvenni magunkat olyan emberekkel akik minket is
felfele húznak, hogy tőlük, belőlük tanulva tudjunk építkezni majd, továbbá
fontosnak tartja, hogy képes legyen a hibáiból is tanulni, és vissza tudjon
menni az embereihez, megkérdezni hogy ki mit gondol a működő rendszerről. Dr. Márton
András szerint egy jó vezető a rendszeren dolgozik, átlát dolgokat, s a siker
az együttön múlik, s azon hogy a vezető képes legyen minél több embert mozgásba
hozni, s hogy teret tudjon adni a munkatársak motiváltságának, s bár mindenki
világérzete sajátos, egy közös világot rakjunk össze egymásra hangolódás által.
Tubák Nimród pedig bízott abban, hogy őt, mint vezetőt a diákság alakította, hogy
amit a diákság el szeretett volna mondani, azt ő tudta képviselni és általa ki
lett mondva.
Kíváncsiak voltunk, hogy meghívottjainkban
nem merül fel a rutin munka gondolata, erre a kérdésre, Márton András válasza
az volt, hogy bármilyen zsúfolt lenne is a nap, sosem lesz rutinszerű, hisz
addig míg érdekel az az ember akivel épp kapcsolatban vagyok, sosem lesz
rutinszerű a munkám, ami pedig elköteleződést igényel. S hogy ez a sok munka
hogy is egyeztethető együtt a családdal, Vass Levente szerint valaki mindig
jobban feláldozza magát, viszont hozzátette hogy „minden sikerem az
övé(feleségemé)is”.
Ez úton is köszönjük az őszinte, személyes
történeteket, gondolatokat amiket a meghívottjaink megosztottak velünk, úgy
gondolom mindenki talált az esti beszélgetés folyamán egy olyan gondolatot,
amit sikerült jó mélyen elraktározzon, ami majd a maga idejében segít egy jó
döntés meghozatalában. Továbbá köszönjük, hogy meghívottjaink felhívták a
figyelmet arra, hogy nem mindegy hogy része vagy csak szemlélője vagyunk annak
a világnak amelyben élünk, s hogy napjainkat, világunkat ennek tükrébe
alakítsuk.
Angyal-Pataki
Krisztina