Kommunikáció a kapcsolatokban

A tanév utolsó Szent Balázs Estjén Blizik Anita, élménypedagógussal közösen jártuk körbe az orvos-beteg kommunikáció kérdéskörét. Volt tánc, játék, csoportmunka és sok-sok élmény, felismerés. Fogadjátok szeretettel a képes beszámolónkat!

Burn-out a segítő szakmában

„Magas teljesítmény magas ára”

Az elmúlt Szent Balázs Estünk során gazdagabbnál gazdagabb tanácsokat hallhattunk. Meghívottaink Dr. Bálint Ágnes (családorvos), Dr. Burkhardt Noémi (pszichiáter) és László Enikő (pszichológus) készségesen beszéltek saját tapasztalataikból fakadó ismereteikről. 

Mit is jelent és mi jut eszünkbe a burn-out kifejezésről? Az emberrel foglalkozó szakmák, így az orvosi-, aszisztensi és a pedagóguspálya, de akár az egyszerű háziasszonyi-és diáklét is magában hordozza az úgynevezett kiégési szindróma veszélyét. Azt az állapotot, amikor az egyébként motivált, érzelem gazdag személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyek nap mint nap jelentkeznek tevékenységében. 

Miről lehet felismerni, melyek lehetnek az első jelei és hogyan zajlik a kiégési szindróma folyamata? - hangzott el a kérdés. Erről László Enikő pszichológus mesélt részletesebben: a bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig tartó folyamattal kezdődik (együttérzési kifáradás), melyet a fokozott erőfeszítés, a teljesítmény fenntartása követ. Lassan elhanyagolódnak a személyes igények és az érintett személy egyre erősebb feszültséggel, iróniával reagál a környezete felé. Idővel kialakul a krónikus fáradtság, mely fizikai, pszichés panaszokat von maga után. A késői fázisban megjelennek a függőség különböző típusai, mintegy kompenzáló tényezőként és az elmagányosodás, kapcsolatok kihűlése, visszahúzódás erősíti ezt az állapotot. A depresszió és belső üresség vezet a végső kiégéshez. Bálint doktornő elmondása szerint az a személyiségtípus,aki határtalan adakozásra képes, valamint azonosul a kudarcokkal és sikerekkel sokkal inkább lehet érintett. Dr. Burkhardt Noémi erősítette meg az előbbi véleményt, miszerint a személyiségünk lehet a munkaeszközünk. Viszont nagyon fontos,hogy ismerjük önmagunkat,tudjuk azt,hogy hol vannak a határaink és lényeges a rendszeres önvizsgálat annak érdekében,hogy láthassuk az események miként csapódnak le bennünk. Bálint Ágnes doktornő ezzel kapcsolatban említette meg a Bálint-csoportot, mely működik itt Vásárhelyen is. Ez egy csoportos beszélgetés, melyben az egyik tag mesélhet egy általa nehezen megélt esetről, majd erre vonatkozóan tehetnek fel kérdéseket a csoporttagok. Célja az adott segítői kapcsolat mélyebb megértése, többirányú megközelítése, tehát nem tanácsadásról, a probléma megoldásáról van szó, hanem az adott eset kiváltotta érzések, fantáziák, gondolatok, tapasztalatok megosztásáról. A doktornő szerint nagyon hasznos és építő jellegű tud lenni az ilyenfajta beszélgetés úgy, ahogy a különböző típusú megelőzési training-ek is. Mindhárom meghívottunk különösen kihangsúlyozta: a lelkes munka és a betegekre áldozott energia nagyon fontos, hiszen ettől válhatunk igazán jó szakemberré, de ez nem azt jelenti, hogy átvesszük a betegek terhét, tudnunk kell elengedni helyzeteket, sorsokat, nehézségeket. Törekednünk kell az egyensúly megtartására. László Enikő pszichológus szerint ebben az segíthet, hogy az önmagunkra áldozott minőségi idő (hobbi, kikapcsolódási lehetőségek, stb.) arányos részt kap az életünkben és nemcsak a munka tölti ki mindennapokat. Az “érzelmi bankszámlát” időnként fel kell tölteni, másképp lemerül. És nyitottnak kell lenni arra is, hogy képesek legyünk segítséget kérni.  Dr. Bálint Ágnes és Dr. Burkhardt Noémi egyetértettek abban, hogy az egymás támogatása, a társ jelenléte kapaszkodóvá tud válni akkor, ha a mindennapi problémák, feladatok a kiégés állapotába sodornak.  Habár kiábrándító és lemerítő tud lenni a burn-out szindróma, mégis sokkal nagyobb veszélyben van az, aki eljut abba az állapotba, hogy tárgyként kezeli a betegeket és teljes mértékben elhárítja az érzelmeket - hangzott el az egyik résztvevő véleménye.

Mit vihetünk magunkkal erről az estéről? Szánjak időt saját személyiségem megismerésére, fejlődésemre, hogy érezhessem, mikor értem el a határaimat. Fektessek hangsúlyt a folyamatos reflexióra: mit érzek, miért érzem így, hogy érint ez engem?  Merjek segítséget kérni, ha tanácstalan vagyok és nehéz helyzetbe kerültem. Engedjek teret azoknak a helyzeteknek, foglalatosságnak, kapcsolatoknak, melyek feltöltenek és vidámságot, boldogságot nyújtanak számomra.  

Máthé Erzsó