Tanatológia Konferencia - műhelyeink. Te is így láttad?

Egy hétvége, 14 műhelymunka. Előadás jellegű, vagy éppen interaktív, nagy létszámú, vagy családias hangulatú, mindenre volt példa a Tanatológia Konferencián. A teljesség igénye nélkül hoztunk egy-két gondolatot minden műhelyről. Ezért bátorítunk, ha más élményeitek voltak, és megosztanátok, ne habozzatok!


    Deák Zsuzsánna (BBTE- Hungarológia Doktori Iskolájának II. éves doktorandusza) nagyon sok érdeklődőt vonzott. Az előadás alatt ráeszméltem, hogy enyhén paradox ha egy orvostanhallgató egy bölcsésztől hall először a halálos ágy körüli jelenségek szakkifejezéseiről. Másrészt az a gondolat ütött szeget a fejembe, hogy a modern orvoslásban a pozitív töltetű haláloságy jelenségek elfogadhatóak, megengedettek, viszont a negatív élményeket a pszihiátria abszolót gyógyszeres mellékhatásként állítja be, és kezelést ír fel rá. Ettől a felfogástól élesen eltér az a középkori nézet, mely az ars moriendi táblákon szemlélteti a haldoklás folyamatát, és amelynek a lényege, hogy a haldokló megharcolja a jó halált a folyamatos kísértésekkel szemben.(H.M.-V. éves orvostanhallgató)
   Dr. Spielmann Mihály műhelymunkájáról legelőször a könnyedség, a kötetlen előadásmód, kicsit a mesebeliség jut eszembe. Igen, meseszerűen hat arról hallani, hogy eleink a halált és a velejáró változásokat, lelkiállapotokat, hiedelmeket mennyivel természetesebben élték meg. Az élet részének tekintették, még akkor is, ha fájdalommal járt. A kérdés számomra nyitott még mindig, bár rengeteget hallhattunk erről is: mi az, ami őseink számára egyszerre kézzel foghatóvá ugyanakkor tiszteletet, félelmet maga köré vonó misztikummá avatta a halált? (A.E.- VI. éves orvostanhallgató)

    A „Halál a Szentírásban és a keresztény lelkiségben” című műhelymunka kezdetén Hajlák Attila tisztelendő úr a Szentírás szavaival vezetett be minket „a halál, mint Isteni ajándék” dimenziójába. Kedvenc halál értelmezésem lett: „A halál az, amikor Isten egyik kezéből áthelyez a másikba.”  Elgondolkodtató és hatalmas reményt adó szavak ezek. Ez után következett az a pillanat, amikor egy orvos-Isten kapcsolatnak lehettünk tanúi. Nekem, orvostanhallgatónak felemelő érzés volt, azt hallani egy egyetemi tanáromtól, hogy ő csak kezel és Isten gyógyít, és hogy számtalanszor érzi Isten jelenétét, mielőtt beadná a gyógyszeradagot. (K.I.-IV. éves orvostanhallgató)
    Antal Imre “A halál a néphagyományban” előadása igazán érdekes volt, rádöbbentette a hallgatóságot arra, hogy a halál mennyire foglalkoztatta az embert ősidőktol fogva. Rengeteg szokás, irodalmi mű, zene és találgatás született a halál fogalma körül. Az ember nem csak megsíratta a halottat, majd eltemette, hanem megfigyelte halálának körülményeit, utójeleit is, amikből nagyon sok mondás és szokás született. Az elhangzottak  igazán a szívemhez szóltak, mert a halálon kivül két másik aktuális témát is boncolgatott, az istenhitünk és a magyarságunk kérdését...mindkettő nagyon fontos ahhoz, hogy az élet eseményeit feldolgozzuk és megéljük saját módunkon. (C.R.- VI. éves orvostanhallgató)

   A „care” etika – Ki vigyáz a segítőre? címmel tartott műhelyfoglalkozást Dr. Kovács Dénes (Szegedi Tudományegyetem klinikai pszichológusa). Mit is jelent a „care”? Az angol „take care” kifejezés egyaránt vonatkozik a gondozott személyre (take care of sy) és magára a segítőre (take care of yourself). Ilyenként a care-etika egy imperativus, hogy az energiáját a rászorulókba átöntő segítő önmagát is feltöltse. A care-etika alapja: csak azt tegyük meg, amit a gondozott elvár. Hiába tanították nekünk azt, hogy az idős embereket át kell segíteni az úton, ha az adott néni, akivel aznap összefutunk, nem akar átmenni, akkor ne erőszakolják rá a segíteni akarásunkat. A care Szent Ignác-i lelkülete szerint a segítő feladata a következő: „az ő ajtóján menj be, a Te ajtódon vezesd ki”. Ebben a kapcsolatban az elsőhegedűs tehát a gondozott, a beteg. Segíts másokon és vigyázz magadra! Dr. Kovács Dénes értékes gondolataival kívánom mindannyiunknak hivatásunk örömteli, kiegyensúlyozott megélését! (K.A.-VI. éves orvostanhallgató)

     A műhelymunka általában interaktív, amely kérdésekre és feleletekre alapoz. A “Élet találkozások a halálos ágy mellett”  viszont más volt: igen,  Jakabos Barnabás jezsuita atya és segédje, feltették azokat a bizonyos kérdéseket, hogy volt-e már halálfélelmed, vagy hogyan kezelted egy szeretted halálba kisérését, de lélekben kellett válaszolnunk.  Adott volt a csend, amelyben a halál és halálfélelem gondolatai, új  értelmezést nyertek.  A lelki csendek után feltettük kérdéseinket, és Barnabás atya válaszain keresztül, a Jóisten csendesítette félelmeinket. Egy óra után mosolyogva és lélekben megnyugodva léphettünk ki a kisterem ajtaján, mert megerősödtünk abban, hogy Isten jelenlétében újra és újra örök életre születünk. (K.I.-IV. éves orvostanhallgató)

    Dr. Muszbek Katalin (Magyar Hosipice Alapítvány elnöke) és Dr. Lohinszky Júlia (klinikai onkológus) műhelymunkája során, egy szimulációs gyakorlaton vehettünk részt. A vállalkozó önkéntesek különböző orvosok bőrébe bújva kellett informálniuk a pácienst arról, hogy nincs további lehetőség a betegségük kezelésére. Különböző orvosi magatartásokat figyelhettünk meg, helyzettől függően. Akkor úgy gondoltam, hogy ez nem is olyan lehetetlen feladat: kellő empátia és figyelmesség árán a beteg máris elfogadja sorsát. „De mi lett volna ha te kellett volna közöljed a betegnek a rossz hírt?” – tette fel a kérdést egy szervezőtársam. Nem kaptam szavakat, nem éreztem magam felkészültnek egy ilyen helyzet  megoldására. Nem tudtam, hogy mit kellene cselekednem, mit kellene mondanom. Emiatt számomra ez a műhelymunka volt a legtanulságosabb, hisz rájöttem arra, hogy az orvosnak a tudása mellett a legfontosabb a kommunikációs készsége. Ha rossz hírt is kell közölnie, meg kell találnia rá az egyedi módot, hogy tudjon könnyíteni a páciens szenvedésén. (T.T.-II. éves orvostanhallgató)

    Dr. Barabás Katalin (Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományok Tanszékének vezetője) sok hasznos, gyakorlatias tanáccsal látott el bennünket. elsőként a rossz hír közlésének ENYHÍTŐ modelljét vázolta (http://szentbalazsestek.blogspot.ro/2014/03/enyhito-modell-egy-jobb-kommunikacio.html), aztán azt játszotta el, hogy mit kell tenni, ha az ember hibázik és felelősségre vonják. Hangsúlyozta, hogy első lépés a BEISMERÉS és a BOCSÁNATKÉRÉS. És életszagú példáiból kitűnt, hogy a lelkiismeretesen a beteg mellé álló, és ha kell hibáját beismerő orvost szinte soha nem perelik be! Végül megosztotta velünk, hogy számára azért fontos tanítani az orvosi kommunikációt, mert minden diák, aki végigcsinálja ezt az intenzív gyakorlati képzést 2000 embert ér majd, mert legalább ennyi betege lesz. (H.M.- V. éves orvostanhallgató)

    Dr. Lohinszky Júlia (a budapesti Szent Imre kórház onkológusa) ,, Hogyan éli meg/ dolgozza fel az orvos a beteg halálát ” című műhelye sok érdeklődőt vonzott. Többek között a doktornő néhány olyan módszereket ismertetett, amely segíthet az orvosnak a beteg elvesztésének feldolgozásában illetve megőrizheti őt az érzelmi túlterheltségtől. Említette a Bálint csoportokat, amelyek lényege csoportban résztvevő orvosnak-segítőnek konfliktusos eseteit kezelni, szakmai szerepében kiteljesedni illetve áttételesen a kiégést, pályaelhagyást is megelőzni. Talán a legjobb gyógyír a beteg halálának feldolgozásában a kommunikáció közvetlen vagy hasonló szakterületen dolgozó kollégákkal, de mindig tartsuk szem előtt az orvosi titoktartás rendeletét. Lohinszky doktornő véleménye szerint az orvosnak minőségi időt kell szánnia saját maga feltöltődésére, ezért legkevesebb heti 2 órát kellene szánni olyan tevékenységre, mint a hobbink, sportolás, séta és egyebek. És természetesen az orvos erőforrása a család. (G.O.-IV. éves orvostanhallgató)

    A “Cum se poate constitui un Hospice în România?” című műhelymunkára a Megyei Tanács kistermében került sor elég családias hangulatot teremtve azzal, hogy egy kerek asztal beszélgetésnek is beillett volna. A résztvevők a romániai hospice életközeli és gyakorlatias jellegű kérdéseiről kaphattak felvilágosítást hiteles forrásból, nem mástúl mint Dr. Mosoiu Daniela docens asszonytól (a brassói Reménység alapítvány elnöke). Ízelítőt kaptunk a hospice történetéből, fejlődéséből, jelenlegi állásáról Romániában. Ismételten hangsúlyt kapott a gondolat, hogy a hospice nem kisebb dologra vállakozik, mint az emberi méltóság, az “ember mint érték” eszme megtartása. (A.E.-VI. éves orvostanhallgató)

    Szombaton került sor Dr. Nyulas Kinga "A gyászoló család lelki támogatása." című műhelymunkájára.   A műhelyen mintegy 15 fő vett részt, többségük lelkész, orvostanhallgató, és pszihológus volt. Körbe ülve, először mindenki bemutatkozott, hogy ki is ő valójában, és miért van itt, mi a véleménye az eddig elhangzott előadásokról és milyen kérdések fogalmazódtak meg benne. Majd a doktornő rövid bevezetőt tartott a témával kapcsolatosan, aztán egy beszélgetés alakult ki, melyet ő terelt néha tovább és lassan leomlottak a falak. Szó esett a gyászról, ennek fogalmáról, hogy kinek mit jelent, hogy mi a véleményünk a patológiás és fiziológiás gyászról? Mi idézheti ezt elő, mi lehet az oka, kiknél  gyakoribb? A beszélgetés nagyon jó hangulatban telt, az idő gyrosan elrepült. (R.T.-V. éves orvostanhallgató)

    “Valóban jó a jó halál?” Érdekes kérdés. Dr.Kovács Judit intenzív terápiás főorvostól nem feltétlenül határozott válaszokat kaptunk, inkább lehetőséget arra, hogy elgondolkodjunk olyan morális-etikai-jogi kérdésekről, amit a laikusok talán teljesen egyértelműnek látnak, de orvosként az elméleti síkról gyakorlatba ültetni már elmosódnak az addig élesnek vélt határok. Saját magunkban kell ezt minden esetben újraépítenünk, és újra értelmeznünk. (A. E.- VI. éves orvostanhallgató)

    Dr. Nyulas Kinga második műhelyére a záró napon, vasárnap került sor , melynek címe "Mit kezdjünk a beteg halálvágyával?" Az előző napi jelenlevők mellé újak is csatlakoztak, mégis sokkal bátrabban indult a kommunikálás. Szóba került a gyerekek halálvágya, az idős beteg embereké, és  azoké is akik öngyilkosságot követnek el. Különbséget tettünk a valós halálvágy és a beteg által halálvágyként definiált, csupán a figyelemfelkeltés érdekében kijelentett szavak között.  Véleményt nyilvánítottunk az eutanázia  kérdésében is. Az idő szűke miatt sajnos sokmindenkiben maradt befejezetlen gondolat, nem feltett kérdés, de az érzés, amit mindkét műhely adott megfizethetetlen. (R.T.-V. éves orvostanhallgató)

    Dr. Barabás Katalin eutanáziát boncolgató műhelyén a doktornő kielemte, eutanáziát tudatánál levő beteg kérhet, és írásos bizonyíték kell legyen erről. Aztán ismét hangsúlyozta, hogy a betegben a halál iránti vágy legtöbbször a félelem miatt születik: fél a szenvedéstől, a magánytól, a kiszolgáltatottságtól. Ugyanakkor a modern kor embere nem tudja kiengedni a kontrollt a kezéből, így ő akarja megszabni a halál idejét is. A kérdések során felmerült, hogy az emberi méltóság megőrzése egy olyan betegségben mint az ALS (neurológiai kórkép, melyben a beteg megőrzött tudatállapot mellett fokozatosan leépül, végül megfullad) nem engedélyezné-e az eutanáziát? Záró gondolatot az a kérdés adta, hogy nem segítene-e ilyen helyzetben a betegen egy lelki beszélgetés? „A beteg érdekében talán ez lenne a legfontosabb amit tehetünk.” –zárta műhelyét Barabás doktornő. (H.M.-V. éves orvostanhallgató)