2017. december 18., hétfő

Várakozás a gyógyulásra

Az idei tanév utolsó Szent Balázs estjének már két pislákoló adventi gyertya emelte a hangulatát. Ennek tiszteletére egy adventhez kapcsolódó téma került elő a Szent Balázs Alapítvány tarsolyából: Várakozás a gyógyulásra. Meghívottaink Dr. Germán-Salló Márta kardiológus főorvos és Kiss Ulrich jezsuita szerzetes voltak. A várakozás és a gyógyulás felé vezető út témáját jártuk körül.


Hogyan is van jelen a várakozás az életünkben? De hiszen az egész életünk egy folytonos várakozás. Mindig várunk valamire: az esti pihenésre, a másnapi közös programra a barátokkal, a hétvégi kirándulásra, a diplomára, a szakvizsgára, majd a nyugdíjra, az unokákra, és sorolhatnánk még. Ezáltal pedig az egész életünket várakozással töltjük, ami részben helyén való, mivel az ember természeténél fogva mindig jobbá akarja tenni a világot saját maga és a környezete számára. Ha pedig ebből a bizonyos „jóból”, amire pillanatnyilag vágyunk, hiányzik valami, rögtön fellép a várakozás. Ugyanis, ahogy Ulrich atya fogalmazott, arra várunk, ami épp hiányzik. Viszont ennek van egy másik oldala is. Miközben mi épp várunk a következő nagy eseményre, amiről úgy gondoljuk, hogy teljesebbé teheti az életünket, sokszor elsiklunk egy-egy olyan apró dolog mellett, ami talán nagyobb hatással lehetne ránk, mint az, amire minden energiánkkal koncentrálunk.
Várakozás avagy vágyakozás? Mondhatjuk, hogy a két fogalom kapcsolódik egymáshoz, mégis mást jelent. Hiszen sokszor ha várunk valamire, azt feltételezzük, sőt „elvárjuk”, hogy be is következzen. A vágyakozás inkább hitből fakad, bár szeretnénk, hogy bekövetkezzen, és teszünk is érte, mégis rábízzuk a gondviselésre. Erre lehet egy példa a beteg ember gyógyulásra való várakozása/vágyakozása.
Orvosként hogyan vehetünk részt a gyógyulásra való várakozás folyamatában? Krónikus betegek esetén ez a folyamat egy életformává válik, egy minőségi élethez vezető út keresésévé. Orvosként segítenünk kell a betegség, mint állapot tudatosításában, annak elfogadásában, majd aktívan részt kell vennünk, akárcsak a betegnek, azon momentumok megragadásában, amelyek elősegítik az állapotának javulását. Ezáltal válik aktív folyamattá a várakozás. Ugyanakkor sok esetben az orvos személyisége, egy gesztus, egy szó felébreszti a hitet a betegben, ami a várakozás alappillérévé válik és nem hagyja csüggedni a későbbi nehezebb periódusokban sem.
Köszönjük a részvételt és a jó tanácsokat a meghívottaknak!
Áldott ünnepet, majd sikeres vizsgaidőszakot kívánunk mindenkinek! Találkozzunk az új tanévben!

Gencsi Márta