Az idei tanév utolsó Szent Balázs estjének már két
pislákoló adventi gyertya emelte a hangulatát. Ennek tiszteletére egy adventhez
kapcsolódó téma került elő a Szent Balázs Alapítvány tarsolyából: Várakozás a
gyógyulásra. Meghívottaink Dr. Germán-Salló Márta kardiológus főorvos és Kiss
Ulrich jezsuita szerzetes voltak. A várakozás és a gyógyulás felé vezető út
témáját jártuk körül.
Hogyan is van jelen a várakozás az életünkben? De
hiszen az egész életünk egy folytonos várakozás. Mindig várunk valamire: az
esti pihenésre, a másnapi közös programra a barátokkal, a hétvégi kirándulásra,
a diplomára, a szakvizsgára, majd a nyugdíjra, az unokákra, és sorolhatnánk
még. Ezáltal pedig az egész életünket várakozással töltjük, ami részben helyén
való, mivel az ember természeténél fogva mindig jobbá akarja tenni a világot
saját maga és a környezete számára. Ha pedig ebből a bizonyos „jóból”, amire
pillanatnyilag vágyunk, hiányzik valami, rögtön fellép a várakozás. Ugyanis,
ahogy Ulrich atya fogalmazott, arra várunk, ami épp hiányzik. Viszont ennek van
egy másik oldala is. Miközben mi épp várunk a következő nagy eseményre, amiről
úgy gondoljuk, hogy teljesebbé teheti az életünket, sokszor elsiklunk egy-egy
olyan apró dolog mellett, ami talán nagyobb hatással lehetne ránk, mint az,
amire minden energiánkkal koncentrálunk.
Várakozás avagy vágyakozás? Mondhatjuk, hogy a két
fogalom kapcsolódik egymáshoz, mégis mást jelent. Hiszen sokszor ha várunk
valamire, azt feltételezzük, sőt „elvárjuk”, hogy be is következzen. A
vágyakozás inkább hitből fakad, bár szeretnénk, hogy bekövetkezzen, és teszünk
is érte, mégis rábízzuk a gondviselésre. Erre lehet egy példa a beteg ember
gyógyulásra való várakozása/vágyakozása.
Orvosként hogyan vehetünk részt a gyógyulásra való
várakozás folyamatában? Krónikus betegek esetén ez a folyamat egy életformává
válik, egy minőségi élethez vezető út keresésévé. Orvosként segítenünk kell a
betegség, mint állapot tudatosításában, annak
elfogadásában, majd aktívan részt kell vennünk, akárcsak a betegnek, azon
momentumok megragadásában, amelyek elősegítik az állapotának javulását. Ezáltal
válik aktív folyamattá a várakozás. Ugyanakkor sok esetben az orvos
személyisége, egy gesztus, egy szó felébreszti a hitet a betegben, ami a
várakozás alappillérévé válik és nem hagyja csüggedni a későbbi nehezebb
periódusokban sem.
Köszönjük a részvételt és a jó tanácsokat a meghívottaknak!
Áldott ünnepet, majd sikeres vizsgaidőszakot kívánunk mindenkinek!
Találkozzunk az új tanévben!
Gencsi Márta