Karácsonyi üdvözlet!

A Szent Balázs Alapítvány nevében mi is áldott karácsonyt és boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak, és est-látógatónknak! 

Orvosi és/vagy családi hivatás?!

A Szent Balázs Alapítvány hasonló című plakátja láttán bizonyára sokunknak fülébe cseng a pályaválasztási korszakunkban hallott riógatások sora: az orvosi pálya nagyon szép, de teljes embert igényel, és amellett családot alapítani...hát...nagyon nehéz... A sebészi pályára készülő hatodéves lányok sem mentesek a lelkes környezet együttérző hápogásaitól, kéretlen sajnálkozásától. Most azonban, a december 12-i Szent Balázs Est alkalmával tiszta forrásból nyerhettünk betekintést az orvosi és családi hivatás összeegyeztethetőségének témakörébe: orvos házaspárok személyes tapasztalait osztották meg velünk.

Van egy rossz hírem... 

Mi a rossz hír? Mikor, hol, hogyan közlünk rossz híreket?

Ismerem-e azt, akinek a rossz hírt közlöm?  

Mit jelent a rossz hír közlése az intenzív terápiás orvosnak, az ortopéd orvosnak és a diabetológusnak?

Miért olyan nehéz a rossz hírt közölni?

Ilyés Enikő gondolatait tolmácsolom a kerekasztal beszélgetés kapcsán. Ti mit gondoltok?

Kommunikáció I.

(ahogy egy pszichológus, egy családorvos és egy homeopata látja)

Nagyon érdekes estünk kerekedett rögtön az elején. Meghívottjaink: Csiszér Zsuzsa pszichológus és dr. Kurjantkó Tamás családorvos bemutatkozása után, az est palettáján egy igen erős színfoltként megjelent Tőkés Attila homeopata is.

"Elmondanám, ha nem unnád..."

Kosztolányi sorait vajon hányan sóhajtoztuk magunkban, mikor orvosnál voltunk? De mindig csak a fontos dolgokat soroljuk el, csak arra válaszolunk amit az orvos kérdez. És ha az én panaszomra nem kérdez rá? Akkor mit csináljak? És a "fehérköpenyesek"? Meddig kell elmenni egy orvos-beteg beszélgetésben? És ha az a beszélgetés ember-ember között zajlana?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ csütörtök este 20.00-tól a LOYOLA CAFFE-ban (Bolyai u. 10 sz.).

Mit csináltál, mit csinálnál öt-hat évig?

Az idei év első Szent Balázs estjét egy fórumbeszélgetésnek szántuk, érték-börzének. Mi az amit a felsőbb évesek értéknek tartanak az elmúlt évekből?; mit tanultak a tanulásról?; hogyan kell azt? (kell-e?); mit lehet tenni, hogy ember-orvossá váljon valaki?

Felszerelés teszi-e az orvost?

Nem érzi-e az ember szélmalomharcnak az önkéntességgel töltött időt, munkát, áldozatot? A kérdés jogos - úgy gondolom. Az egyszemélyes világmegváltás nem működik. Legalábbis ha az egy személy „csak” ember.  És mégis érdemes?!

Tehetek az öngyilkosság ellen?!

Orvosként és emberként nap mint nap szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a környezetünkben valaki az öngyilkosság mellett dönt, avagy azt fontolgatja. Mit tehetünk? Kell-e tegyünk valamit?

Menni vagy maradni?

Menni vagy nem menni? Ez a kérdés sok (orvostan) hallgató számára. Itthon maradt orvosok járták körül a témát több körkérdés révén. A kérdések nemcsak a meghívottak értékes gondolatainak kibontakoztatására, hanem az egyéni önvizsgálatra is alkalmat adtak.  

Szolgálat vagy vállalkozás?

Vajon a mai társadalom emberét betegnek vagy egészségügyi szolgáltatást fogyasztónak kellene nevezni?