A születés: csoda

 egy szülész- nőgyógyász, újszülöttgyógyász és várandós anya szemszögéből

Karácsony közeledtével szerettünk volna egy ünnepre hangolódó témát választani az idei év utolsó Szent Balázs estjére, így esett a választásunk a születés, mint folyamat és csodálatos esemény szemlélésére. Meghívottjaink voltak Dr. Kiss Szilárd Leó- szülész- nőgyógyász főorvos, Dr. Simon Márta- újszülöttgyógyász főorvos és Dr. Salló Zsófia- reumatológus rezidens, várandós anya, akikkel a születés témakörét jártuk körbe.

Amint a bemutatkozásból kiderült, Simon Márta doktornőt a gyerekek iránti szeretete és egy példaértékű munkát végző orvosnő vezette az újszülöttgyógyászat irányába, amit nagy lelkesedéssel végez és mind a mai napig egyre csak növekszik a szerelme a szakmája iránt.

Kiss doktorúr a szívsebészet és gyereksebészet irányába volt elköteleződve mindaddig, amíg akkor még egyetemistaként a nagyobbik fia születésén részt nem vett. Ezen élmény következtében eldöntötte, hogy ha egyszer lehetősége adódik, biztosan a szülészetet fogja választani, látva hogy hogyan segítettek a feleségén az orvosok a szülés kiszolgáltatott, nehéz pillanataiban.

Salló doktornő arról az élményről számolt be nekünk, hogy az anyaságra való vágyakozása az esküvőjük napján tört elő legelőször, amikor azt érezte hogy házasságuknak csak akkor van értelme, ha a Jóisten gyerekekkel áldja meg és ő azóta ebben kíván együttműködni a Teremtővel. Azóta már van egy kétéves kislányuk és márciusra várják a második gyereküket.

      „Az Élet szolgálata...Önök munkájuk során direkt módon az életet szolgálják”- hangzott el a vitaíndító gondolat a beszélgetésünk kezdetén, amelyre reagálva Kiss Szilárd hangsúlyozta, hogy ez valójában az orvosi mesterségnek bármely szakterületére igaz állítás. Ugyanakkor, ők abban a kiváltágos helyzetben vannak, hogy az élet egy korai szakaszában lehetnek jelen. Kezdetben a méhen belüli élet követése, majd a világra születés segítése, míg az újszülöttgyógyász a megszületést követő első napokban felülvigyázza a csecsemő külvilághoz való alkalmazkodását.

        Az a bizonyos kilenc hónap a várakozás, felkészülés ideje olyan sok kihívással van tele a mai kor anyái számára. Bár az elmúlt években újra elterjedt a természetességre való törekvés, de ugyanakkor egyre több információ és termékáradat vesz körül. Hogyan lehet ezekben megtalálni az egyensúlyt és mit tartanak a szakemberek a legfontosabbnak egy gyermekvállalásra készülő anya számára?

A legfontosabb, hogy a terhesség nem betegségi állapot- hangsúlyozta Kiss Szilárd. Más állapot sok tekintetben, mivel nemcsak hogy minden szervük de még a lelkük is másként működik a várandós anyáknak. Az első trimeszterben a váltakozó hangulat, megijedés, depresszióra való hajlam jelentkezik. Idővel ez az állapot oldódik, és a magzat megmozdulásával kialakul az anya direkt kapcsolata a babácskájával, így ez egy kiegyensúlyozott, nyugodt időszaka a terhességnek. Viszont a harmadik trimeszter újra a félelmekkel teli állapot, amely a szülés közeledtével az anyára nehezedik.

Személyes véleménye, hogy mind táplálkozásban, mind életvitelben a természetes útat kell választani. Kifejezetten ajánlott a nem megterhelő sport, mint az úszás és a terhes torna, amely a testtartás korrigálása, légzési gyakorlatok, relaxációs gyakorlatok megtanulása által segíti az anyákat a szülésre való készülésben, és csoport terápiaként is hat. 

A terheskövetés fontosságát hangsúlyozta Simon Márta, amelynek célja hogy kiszűrjék azokat a rendellenességeket, amelyek a magzat fejlődését és az anya egészségét veszélyeztethetik. Viszont nagyon fontos, hogy a megfelelő információ birtokában és helyes tájékoztatásban legyen részük a szülői szerepre vállalkozó párnak- ehhez megfelelő felkészültség vagy szakemberhez fordulás szükséges. Felhívta a figyelmet az internetet elárasztó áltudományoskodás veszélyére is. Továbbá személyes várandóskori élményéről számolt be, miszerint az áldott állapotot, amelyet eufória és boldog- várakozás jellemez, az ő esetében az aggódás töltötte ki. Ez a hátránya annak, ha szakmai szemmel, minden lehetséges rendellenesség tudatában követjük a magzat fejlődését. De az anya teremtetése kapcsán sajátos ösztönökkel van megáldva, hallgatni kell ezekre és az egyszerűségre törekedni. A születés utáni időszakra, a gyereknevelésre is érvényes ez.

Salló Zsófia számára a teljes bizalom és a ráhagyatkozás jelentette a legtöbbet várandósága idején. Annak ellenére, hogy orvos rá tudta bízni magát a családorvosára, nőgyógyászára és arra törekedett, hogy betartsa a „játékszabályokat”- erre bíztat mindenkit. A terhesség alatti szűrővizsgálatok kapcsán elmondta, hogy ezeket csakis szakorvosi ajánlás esetében végezzék, mert ha semmi rizikótényező vagy vészjel nem létezik, akkor néhány teszt eredménye csupán oktalanul megijesztheti a szülőket. 

      

      Milyen élmények törnek elő, ha a szülésre gondolnak vissza? Orvos és anya szerepben hogyan emlékeznek erre a pillanatra, illetve apai szemmel a saját gyermek születésére? 

Az első gyereküket még egyetemistaként várták, meséli lelkesen Dr. Kiss Szilárd. Tagadhatatlan, hogy a feleségét a kezdeti megijedésén az ő nyitottsága, lelkesedése segítette át és azután mindent megtettek, hogy diákként megteremthessék a lehetőséget egy új élet befogadásához.

Az apák csupán külső szemlélői az eseménynek, semmit nem tudnak arról a fájdalomról ami a szüléssel jár, ami valóban elmondás alapján a legnagyobb fájdalom. De azt a csodálatos érzést, amikor az anyának ölébe adják a gyermekét szintén nem ismerhetik- vallja be a doktorúr.  

Salló Zsófia élménye szerint a születés egy olyan pillanat ami egy nagy fordulópont mind az anya, mind az újszülött életében, de igazából mindketten születnek. Egy folyamat része vagyunk, én születek mint anya, a kislányom pedig fejlődése során nap mint nap születik az én szemem láttára. Az anya-gyerek találkozás valójában leírhatatlan élmény- meséli az orvos anya. Elmondása szerint, őt a várandósági nehézségek és megpróbáltatások tették kellőképpen szabaddá ahhoz, hogy fogadni tudja gyermekét, mint aki ő maga, és nem elvárásokkal lenni a megszületendő gyerek iránt.

Simon Márta szerint a születés egy csoda mindenféle körülmények között, akkor is ha krízis helyzet adódik vagy koraszülött a baba. A művészet számunkra az, hogy az akkor megszületett szülőpárt fel tudjuk készíteni arra, hogy a gyermeküket hazavigyék és biztosítani tudják azt a környezetet, amelyben a csecsemő növekedni és fejlődni tud. A kritikus helyzeteken való átsegítés is a mi feladatunk.

A nőgyógyász szemében a csoda jóval hamarabb kezdődik, akkor amikor a két sejt egymást megtalálja és a vándorlás, beágyazódás következtében létrejön a méhen belüli élet. Amikor egy baba születik, akkor mindenki aki csak a  környezetében van, mosolyog és boldog- igazából egy normális szülésnek ez a kicsengése.

4.            

           A mai világban egyre többen választják a császármetszés opciót, azért hogy megvédjék magukat a szüléssel járó fájdalmaktól, ugyanakkor a nyugati világban már a természetes úton való szülésre törekednek...

Simon doktornő véleménye szerint medikálisan nézve a császármetszés sokkal több veszéllyel jár mind az anyára, mind a magzatra nézve, ugyanakkor a gyermeknek is szüksége van arra a pár órára a vajúdás alatt, amíg felkészül a születésre. Nem elég örvendezni annak, hogy lesz egy gyermekünk, hanem fel is kell készülni a megpróbáltatásokra, amely áldozatkészséget követel. Mindenképpen hallgassunk a nőgyógyászok, bábák, szakemberek véleményére és az anya illetve magzat számára optimális utat válasszuk.

A Jóisten adta úton kellene megszületni a gyermekeknek! - hangsúlyozza Kiss doktorúr. Ezt az élményt csak a kellőképpen felkészült ember tudja átélni. Mai világunkban egyre kevesebb nő van felkészülve arra, hogy kihordjon egy terhességet és életet adjon egy gyermeknek. Kétségkívül nagyon kemény próbatétel előtt áll az anya, és a mentális felkészültség előfeltétele annak, hogy tudja felvállalni az áldozatot. Ugyanakkor nem veszített az értékén az a terhesség sem, amely császármetszéssel ér véget ha arra abszolút indikáció van, viszont nem végezzük azt csupán az anya saját kényelme érdekében.

„A gyermek vállalása az a remény, hogy van az életnek folytatása”- zárta Simon Márta doktornő. 

Gáll Orsolya

A rezidensképzés kérdései

Az idei év harmadik Szent Balázs Estjén kezdő orvosokkal beszélgethettünk, és általuk betekintést nyerhettünk a rezidensképzés világába, annak különböző rejtélyeibe. Milyen küzdelmekkel, kihívásokkal kell szembenéznie egy mai rezidens orvosnak? Melyek a lehetőségeik országon belül? Vezethetnek-e ezek tényleges sikerélményekhez?

Az izgalmas eszmecsere kezdetén megismerhettük meghívottjainkat. Jakó Beáta az idén szakvizsgázott a kardiológia szakterületén, ahol 5 évig volt rezidens. Annak idején ő még el kellett menjen Bukarestbe rezidens vizsgára, és nem is indult egyből gördülékenyen a pályafutása. Először belgyógyászatra jutott be, majd 2 év után újra rezizett, és ekkor már megkapta a vágyott kardiológia helyet és posztot, így a dolgok csodás fordulatot vettek az életében. Jelenleg a kutatási módszertanon is tanít. Az ő személyes élettapasztalata szerint a vágy az, ami megment az elfásultságtól. Az egyik legfontosabb tényező, hogy megkeressük a lelkünk mélyén azt, amit igazán szeretünk. Ő ezt meg tudta találni, és ezáltal sikerült elkerülnie a kiégést. Az életben és a pályafutásban is mindig jönnek újabb és újabb célok, de igazából nem is maga a csúcs a lényeg, hanem sokkal inkább az út, amely odáig vezetett. Igyekezzünk minél többet látni és magunkba fogadni ezen az úton, mert ez nem csak a szakmai előrejutásunknak tesz jót, hanem ezáltal önmagunkat is sokkal jobban megismerhetjük.

Következő meghívottunk Zsidó Kata volt, aki jelenleg harmad éves rezidens a diabetológia osztályon. Az ő útja sokkal zökkenőmentesebben indult, elmondása szerint maga volt a csoda. Már az egyetemi évek közepén eldöntötte, hogy diabetológus szeretne lenni, és a rezidens vizsga kiváló eredményének köszönhetően legelsőre megkapta az egyetlenegy posztot is abba a városba, ahova vágyott. Ez számára biztonságot jelent a jövőre tekintve, mivel a rezidensképzés lejártával elég nehéz munkahelyet találni. Szerinte nagyon fontos, hogy az ember rábukkanjon egy olyan mentorra, aki mindenféle szemszögből támogatni és biztatni tudja őt az úton, ez rengeteget segít a megfelelő szintű haladásban.

Bendel Norbert most első éves rezidens a nőgyógyászaton. Számára a legnagyobb kihívást az ügyeletek jelentik, hiszen ilyenkor emberi életek múlhatnak az orvos felkészültségén. Ezért is nélkülözhetetlen egy pontos, ám széleskörű tudás, és ez rajtunk múlik. Mi kell eldöntsük, hogy mennyit szeretnénk dolgozni, tanulni, senki sem fog minket ráerőltetni semmire. Az sem elhanyagolható, hogy hol dolgozunk, mennyire felszerelt az a kórház, hiszen a tudásunk fejlesztéséhez nagy szükségünk van erre is. Ezért jobb nagyobb központokban elhelyezkedni, mert sokkal több esetet és megoldást láthatunk.

Negyedik rezidensünk Hadnagy László volt, aki most tölti második évét a radiológián, előtte pedig hat évig dolgozott kórházmenedzsment területén. Az ő véleménye szerint tudatosnak kell lennünk, fel kell ismerjük saját kétségeinket, hogy ezáltal megóvjuk magunkat egy elszürkült élettől. Mindeközben végig nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a jó Istennek gondja van reánk, az életünkre. Mint tudjuk, annak idején hoztunk egy döntést mikor orvosi egyetemre jöttük, majd végig küzdöttük magunkat az éveken, ám az egyetemről sajnos hiányzik egyfajta pályaorientáció. Nincs aki tanácsot tudna adni a diákoknak a szakterület helyes megválasztásában, ami szükséges feltétele lenne, hogy képességeinket kiválóan tudjuk kamatoztatni. El kell gondolkozzunk azon, hogy tényleg akarjuk-e a betegekkel való kapcsolatot, tudnánk empatikusak lenni, valóban el tudjuk viselni a kórházi körülményeket. Szakorvosként már nem változtathatunk pályát, de most még igen, számos lehetőség áll előttünk mint pl. az egészségügyi menedzsment/informatika. Döntsünk tudatosan az szerint, hogy milyen életet szeretnénk élni -míg kardiológián egy hónap alatt hatszor kell ügyeleteznie egy rezidensnek, addig a diabetológián kétszer-.

Ötödik vendégként Bakcsy Noémit köszönthettük, aki a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság referense,  immár 8 éve foglalkozik a rezidensképzés témakörével. Így alkalmunk nyílott kitérni a jogi kérdésekre is. Milyen törvényes lehetőségei vannak egy rezidensnek? Poszt vagy csak hely? Amíg a hely nem köt le minket a jövőben, addig egy poszt elválasztása némi kötelezettséggel jár, de egyben be is biztosíthatjuk vele magunkat. Ebben az esetben egy szerződést írunk alá a jövőben befogadó kórházzal, de kiskapuk mindig léteznek, ki lehet egyezni a kórházakkal. Sőt, ha rájövünk, hogy nem a nekünk való szakágat választottuk, újra rezivizsgázhatunk, és válthatunk, tehát akkor a poszt sem kötelez már. Mi az álláspont a helyekkel? Jó tudni, hogy az első 6 hónapban átmehetünk egy másik szakterületre is a megmaradt helyek közül, ha nem tetszik az először megválasztott. Amennyiben orvosi igazolásunk van, tehát egészségügyi okból kiindulva, újabb rezidensvizsga nélkül is bármikor válthatunk szakágat. Ebben az esetben ha találnak az elvégzett modulok, akkor ezek beleszámíthatók az új szakág éveibe is. 

Tudnunk kell, hogy a rezidensi évek alatt számtalan lehetőségünk van kimenni akár külföldre is továbbképzésekre, konferenciákra vagy dolgozni. Már itt, országon belül is is mozoghatunk, a modulokat különböző helyeken is elvégezhetjük, amennyiben a két koordonátor ezt jóváhagyja. Külföldre is kimehetünk dolgozni (már a legelső munkanapunktól) , ebben az esetben fagyasztásra kerülnek éveink, ez fizetés nélküli szabadságot jelent. Visszatérve az országba pedig ott folytathatjuk ahol abbahagytuk, sőt amennyiben olyan területen dolgoztunk a külföldi kórházban, ami érinti az itthoni rezidensképzésünk szakaszait, azt elfogadtathatjuk a minisztériumnál mint elvégzett modult. Maximum négy évet fagyaszthatunk, minden évnek a végén meg kell hosszabbítani a papírokat. Itt fontos megemlíteni a Balassi-ösztöndíjat is, mely a rezidens orvosoknak is számos lehetőséget, részképzést biztosít.

A szakvizsgát az országban bárhol le lehet tenni, ahol akár egyetlenegy modult is elvégeztünk. Ahhoz, hogy még rezidensként véglegesen más városba helyeztessük át magunkat bizonyos feltételek szükségesek, ilyen a családi háttér (férj, gyerekek), lakás, beteg szülők ápolása, stb. Ügyeleteket kisebb városokban is lehet végezni. A legtöbb esetben rengeteg múlik a koordonátorunkon, mert ő kell hivatalosan elengedjen bárhova is készülünk.

Következtetésképp elmondhatjuk, hogy az itthoni rezidensképzés is nagyon sok lehetőséggel kecsegtet, könnyen ki lehet menni külföldi továbbképzésekre, konferenciákra, belekóstolhatunk az ottani kórházi légkörbe, mentalitásba, szakmailag kapcsolatokat építhetünk ki úgy, hogy végig ennek az országnak a kezdő orvosaiként vagyunk nyilvántartva. A lehetőségek sorait pedig biztosan számos olyan tényezővel is ki lehetne bővíteni, amelyekről még nem tudunk. 

         Végezetül kiemelném az est záró gondolatát, mert úgy érzem ez az, amire mindig gondolnunk kell, akár fent akár lent vagyunk az élet nagy csúszdáján. Jegyezzük meg tehát, hogy minket sem a munka, sem a betegek nem fognak majd ápolni amikor szükségünk lesz rá! Ha nincs mellettünk, a hátunk mögött egy család, fokozatosan ki fogunk égni. Meg kell találni az egyensúlyt a karrier és a magánélet között, mert meg lehet, csupán attól függ, hogy mi hogyan állunk a dolgokhoz.

Aláhúznám egyik meghívott rezidensünk szavait...legértékesebb, hogy “szeressünk, és szeretve legyünk”! Ez így igaz, ezek nélkül bármibe is kezdünk, bármilyen óriási sikereket is érünk el, a végén az egész nem fog érni semmit. Legyenek olyan személyek az életünkben, akikért és akikkel együtt haladhatunk az úton, akikkel minden nap megfürödhetünk a szeretet buborékai között, hiszen csak így tudunk igazi fejlődést elérni az élet bármely területén. 

Péntek Tímea