Szakváltás a rezidensképzés alatt

  Az áprilisi Szent Balázs esten egy kicsit a rezidens élet kulisszái mögé nyertünk betekintést. Arról beszélgettünk, hogy ha elkezdünk rezidensként dolgozni, és idővel bizonyossá válik, hogy nem az elkezdett szakterületen szeretnénk dolgozni, milyen lehetőségeink vannak a váltásra, milyen nehézségekbe ütközhetünk, és mi segíthet ezeken túllépni.

Meghívottaink, Salló Zsófia családorvos rezidens és Dézsi Ede belgyógyász rezidens, segítettek választ találni a megfogalmazódott kérdésekre.

Rengeteg tényező befolyásolhatja egy adott élethelyzetben hozott döntésünket, így az orvosok életében egyik legfontosabb döntést, a szakválasztást is. Az egyetemi évek végéhez közeledve még nem mindenki számára egyértelmű a további irány. Bár egyesek gyerekkoruk óta tudják, hogy mivel szeretnének felnőttként foglalkozni és mindvégig kitartanak emellett, van aki a szakválasztásra is határozatlanul megy és utolsó pillanatban hozza meg a döntést. Bármennyire véglegesnek is tűnik ez a döntés, előfordul, hogy akár egészségügyi, akár más személyes okból vagy egy külső tényező miatt nem tudjuk, vagy nem akarjuk folytatni az elkezdett pályát. Ilyenkor van, aki céltudatosan vág bele a szakváltásba, de van, aki csak hosszabb vívódás után tud egy új döntést meghozni. Ha már csalódtunk egy szakágban, nem könnyű valami újat kipróbálni, mert bizonyára megfordul a fejünkben a kérdés, hogy vajon tényleg jobb lesz az új szak, vagy az is csalódást fog okozni. Viszont, ha valaki már biztosan tudja, hogy az eddigi helyén nem érzi jól magát, és nem tudja magát hosszú távon elképzelni az adott szakon, érdemes inkább belevágni és váltani, mint tovább őrlődni.

Bár bonyolultnak tűnhet a szakváltás adminisztratív kerete, több út is létezik rá. Amíg a képzés elején tartunk, és főképp, ha egészségügyi okból szeretnénk váltani, akadálymentesen választhatunk egy másik szakot, amit a rezidens vizsgán elért pontszámunk megenged. Viszont ha már több évi képzés van a hátunk mögött, és váltani szeretnénk, egy járhatóbb út egy új rezidens vizsga letétele, amivel új helyet választhatunk.

Bár ilyen esetben csalódásként élhetjük meg, hogy az első választásunk mellett nem tartottunk ki, nem kell tabuként kezelni a szakváltás kérdését, hiszen ha ezt a megfelelő személyekkel osztjuk meg, sok jó tanácsot és segítséget kaphatunk, de nem szabad átesni a ló túloldalára sem, hiszen a végső döntést nekünk kell meghoznunk.

Az est témáját meghívottaink tanácsával foglalhatjuk össze: ha találtunk valamit, ami a szívügyünkké vált, érdemes kitartani mellette!

Köszönjük a meghívottaknak a készséget és a hallgatóknak az aktív részvételt.

Dr. Gencsi Márta

A közösség szerepe a gyógyulásban

A félév második Szent Balázs estjén, amikor már a húsvéti ünnepkörre hangolódva gyűltünk össze, a közösség szerepét és hatását kutattuk a gyógyulás folyamatában. A gyógyulás alakulását úgy testi, mint lelki és szellemi épülés kell kísérje. Ezt a folyamatot rengeteg tényező befolyásolja, így a környezetünk, a közösség is, amelyben élünk, vagy amelybe egy adott helyzetben belekerülünk.

Meghívottaink Jakabos Barnabás jezsuita szerzetes és Szombat Ildikó Kinga klinikai pszichológus voltak. Egy tartalmas és tanulságos beszélgetés során rávilágítottak, hogy miként értelmezhetjük a közösség lényegét. Az önmagunkkal kialakított kapcsolatrendszer alapjában befolyásolja közösségi létünket, hiszen a testünk, szerveink harmonikus működése befolyásolva a gondolkodásunkat és viselkedésünket, kivetül a társainkkal való kapcsolatunkra. A szervezetünk diszfunkcionalitása kapcsolódik a közösség harmóniájának megbomlásához. Ahogy egy veszekedést lelki kimerültség, majd ezt pszichés vagy szervi zavar követ, úgy fordítva is a betegségünk megviselheti a társas kapcsolatainkat.

Sokszor, ha egy számunkra kedves személy megbetegszik, és mi támogatni szeretnénk a nehézségekben, de ő látszólag elutasítja ezt, fontos tiszteletben tartanunk, hiszen mindannyiunknak szüksége van egy bizonyos szintű befelé fordulásra, ezzel mélyítve az önmagunkkal való kapcsolatot, ami által a társainkkal és az Istennel való kapcsolatunk is mélyül.

A közösség különböző helyzetekben különböző formát ölthet, sokféle közösséghez tartozhatunk egyszerre. Ez lehet a család, vagy egy már régen összeszokott csapat, akikkel hasonló elvek kapcsolnak össze, és akikre úgy egészségben, mint betegségben számíthatunk, vagy közösség lehet a templomban együtt ünneplő tömeg is. Viszont egy beteg ember számára közösséggé válik a kórteremben lévő idegenek csoportja és a személyzet is. Ilyenkor az orvos és ápoló személyzet feladata, hogy támogatást nyújtson a betegnek szem előtt tartva az igényit és érzéseit. Bármilyen formában is legyen jelen a közösség, az igazi feladata abban rejlik, hogy helyre állítsa a beteg számára megbomlott egyensúlyt, és azt fenntartsa, megadva a lehetőséget a belső és külső harmónia megtalálására.

Köszönjük a meghívottaknak a tartalmas beszélgetést, a hallgatóknak a részvételt, és hogy ha csak rövid időre is, közösséggé válhattunk, megosztva a gondolatainkat és kérdéseinket.

Dr. Gencsi Márta

Szerepcsere - az orvos mint páciens

A második félév első Szent Balázs estjének meghívottai Dr. Kiss Mária-Réka családorvos és Dr. Szabó Mónika belgyógyász voltak, akikkel arról beszélgettünk, hogy mi történik, ha az orvos kerül a páciens szerepébe. Meghívottaink saját tapasztalataikat osztották meg arról, hogy mit hozott az életükbe egy-egy olyan helyzet, amikor ők hagyatkoztak orvosi segítségre.

Első kérdésként arra voltunk kíváncsiak, hogy miben segítette illetve miben hátráltatta őket páciensként az orvosi felkészültség, háttértudás. Erre a kérdésre azt a választ kaptuk, hogy a szakmai háttér első sorban pozitívumot jelentett úgy a terápiás lépésekre való felkészülésben, mint a kezeléssel járó szövődmények elfogadásában, a lezajló folyamatok megértésében. Emellett bizonyos helyzetekben feszültséget is hozhat, mivel a kezelő orvos nagyobb szabadságot enged a döntéshozatalban, így a felelősség valamint az objektív döntés képtelensége egy belső konfliktushelyzetet eredményezhet. Viszont a támogatás és biztatás a kollégák részéről mindig segít a megfelelő lépések megtételében.

Az orvos-páciens szerep felcserélődése a gyógyító tevékenység olyan vonatkozásaira is rávilágít, amelyeket talán észre sem veszünk, amíg nem élünk át hasonló helyzeteket. Ilyen a várakozás élménye betegként. A várakozást mindenki másként éli meg, de a szenvedő beteg számára az idő tényező kinyúlik, sokkal intenzívebben éli át azt, legyen szó sorban állásról a rendelő ajtaja előtt vagy a mindennapi vizitre való készülődésről a kórházban. Majd amikor a várakozás célját eléri és találkozik az orvossal, többet jelenthet pár perc beszélgetés, figyelem az orvos részéről, mint a legújabb gyógyszeres terápia.

A betegség páciensként való megélése hogyan épülhet be a további szakmai tevékenységbe? – fogalmazódott meg a kérdés. Mivel a beteg ember minden apró impulzust intenzívebben érzékel, a fájdalom élménye felértékelődik, ezért jobban oda kell figyelnünk a pillanatnyi panaszokra és meg kell próbálnunk azokat enyhíteni. Egy-egy apró pozitív élmény, amelyet a beteg ember megél, sokszor nagyobb hatással van az állapotára, mint a kezelés teljes folyamata. Ezért nem szabad elhanyagolni azokat a tevékenységeket, gesztusokat, amelyek számunkra sokszor nem jelentenek erőfeszítést, a beteg számára mégis látványos enyhülést hozhatnak. Ugyanakkor a beteg bőrébe bújva átértékelődik a fáradtság, kimerültség fogalma, ennek a megélése segíthet az orvos lelkesedésének felébresztésében és annak hosszú távú fenntartásában, ami az orvos-beteg kapcsolat alapvető tényezője.

Köszönjük Dr. Kiss Mária-Rékának és Dr. Szabó Mónikának a megosztást és a tanácsokat, a résztvevőknek pedig köszönjük a figyelmet!

(Dr. Gencsi Márta)