Hierarchia az egészségügyben

Ez év első Szent Balázs Estjén egy igen érdekes témába nyerhettünk betekintést, amivel mindennap találkozhatunk, nemcsak mint egészségügyi alkalmazott vagy orvostanhallgató hanem, mint beteg is. Meghívottjaink Dr. Madaras Sándor - idegsebész főorvos, Dr. Domokos Lajos -pszichiáter(aki utólag sajnos mégsem tudott eljönni erre az estre) és Belényesi Gabriella - asszisztens. A bemutatkozás során megismerhettük vendégeink jelenlegi, de múltbeli foglalkozásukat és egészségügyben betöltött szerepüket is: Belényesi Gabriella 12 évet munkálkodott, mint asszisztens a kardiológia osztályon és másfél évet szintén asszisztensként Németországban a geriártrián. Dr. Madaras Sándor 1998-ban fejezte be orvosi egyetemi tanulmányait és az idegsebészet osztályon dolgozik, mint idegsebész főorvos, valamint magánvállalkozó és ő tartja az idegsebészet előadásokat az orvosi egyetemen már 18 éve.

      “Mi a véleményük az aktuális rendszerről és hogyan lehetne igazán hatékony?” - hangzott el indításként az első kérdés a meghívottaknak.  Elsőként Madaras doktorúr válaszolva mesélte el tapasztalatait és véleményét:  az egészségügy  a legháládatlanabb része a társadalomnak, nem  pénz kérdése kellene legyen az egészség. Az ember genetikai kódjába bele van írva, hogy áldoznia kell az egészségéért ami  a beteget számos csodagyógyszer megvételére sarkallja amelyek a pszichés hatáson kívül eredménytelenek. A hierarchiát viszont  úgy írta le mint, egy piramist aminek az alapján levők tudják azokat a dolgokat amelyek a felsőbb egységekben megtalálhatók, de fordítva már nem igazán, ami az aszimmetrikus információs hálózat áradatnak köszönhető a csúcstól az alapig. Belényesi Gabriella volt asszisztensnő azt hangsúlyozta ki, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer siralmas helyzetben van, általános káosz és fejetlenség jellemző a nem oly távoli múltbéli egészségügyi rendszerhez hasonlítva is. Véleménye szerint mindenkinek, aki egészségügyben dolgozik a ‘’sziget elmélet ’’ kellene alapul szolgáljon, amiben a következő kérdés merül fel: Mi az, amit én képviselek?- rávilágítva ezzel arra, hogy minden tettünk, cselekedetünk kihathat ránk és a környezetünkre.

A továbbiakban a jelenlevők kíváncsian várták a véleményeket a következő gondolatra, hogy ‘’Mit tartanak árnyoldalnak az egészségügyi rendszerben’ ’- Kis néma csend után Madaras Sándor doktorúr reagált és néhány érdekes példával próbálta bemutatni más országokban az egészségügyi rendszert, mint például: Japánban egy feudalisztikus rendszer uralkodik, ahol a professzor véleménye, szavai ellen senki még csak rosszallóan nem néz, nemhogy ellenvéleményt nyilvánítson. Ezzel szemben Svájcban a nagy nyitottság keretén belül bárki véleménye, hozzászólása fontos és értékes. Ezekkel a párhuzamokkal nyomatékosította nekünk az egészségügyi rendszerünk hátrányait és egyben előnyeit is. Fontos a szemszög is hangsúlyozta ki, mivel nem mindegy, hogy egy hajléktalan vagy magasabb társadalmi rangú beteg igényeit vesszük számításba. Az előzőnek szinte tökéletes, míg az utóbbi már inkább a magánkórházat, magánrendelőt részesíti előnyben. Véleménye szerint a gazdasági rendszerben negatív irányba dől el a mérleg, mivel a pénzt a kevésbé hasznos dolgok emésztik fel, így az igazán lényeges dolgokra már nem jut. Belényesi Gabriella arra mutatott rá, hogy az alapvető szükségletek nincsenek egyáltalán kielégítve.

    ‘‘Melyek azok a viszonyulások, tulajdonságok, melyektől egy orvos nemcsak tiszteletreméltó tud lenni személyzet, betegek szemében, hanem megközelíthetővé is tud válni?’’

Belényesi Gabriella véleménye szerint a tekintélyt nem lehet kiharcolni, az magától kellene jöjjön. Bármennyire magasra is jutunk az emberi méltóságot nem szabad elveszíteni, de mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogy a betegek és minden ember halandó. Ha leereszkedik egy orvos a beteg szintjére, akkor megteremti a kapcsolatot az elérhetőség és a tisztelet között. Madaras doktorúr arra is rávilágított, hogy ha a hierarchia csúcsán is van egy orvos, nem annyira tiszteletreméltó, mert lehet, hogy kollégái által került oda és nem saját erejéből vagy erényéből. Véleménye szerint a kedvesség és megfelelő bánásmód a beteggel még a kevésbé jó szakember mentőöve is lehet. Fiatal orvos korában egy asszisztenstől tanulta meg, hogy mennyire hasznos a narratív medicina fontossága, elmondani mindent, amit a kivizsgálás során tesz a betegnek.

      ‘’A segítő személyzet szükségessége. Hogyan tud az asszisztens igazán jó közvetítőként működni a beteg és orvos között?’’

Az egyik nem tud létezni a másik nélkül, egyfajta szimbiózis uralkodik. - hangzott el egy közös gondolatként a meghívottak részéről. A kommunikáció a leglényegesebb, mert hidat, kapcsolatot teremt az egészségügyi személyzet között, mivel szakmailag kiegészítik egymást. Egy jó vezető adja meg a rendszer teljességét, sikerét és eredményességét, ő teremti meg a rendet és tartja is fenn, hogy az jól és hatékonyan működjön.  Ha mindenki a szerepének megfelelően munkálkodna és látná el feladatát, akkor nem lennének hiányosságok, de sajnos gyakran vannak átfedések a munkakörök között, ami egyáltalán nem hátrány, amíg a másik alkalmazottat segíti az eredményességben. 

      ‘’ Milyen formában jelenik meg és mennyire hatékony az orvosok közötti együttműködés (konzultáció)? A rivalizáció mennyire nehezíti meg a hierarchia működését?’’

Madaras Sándor szerint a rivalizálásnak van egy pozitív és egy negatív oldala is. A pozitívként azt hangsúlyozta ki, hogy próbálsz minél jobb lenni, túllépni a másikon gondolkodásban a beteg érdekében. Negatívként jellemezte viszont azt, ha egy orvos azt várja, hogy a kollégája tévedjen valamiben. Külön kihangsúlyozta, hogy a beteg előtt, ne mondjunk rossz véleményt egy másik orvosról vagy akár asszisztensről, mert az nem mindig szolgálja a beteg érdekeit. Sajnos gyakran előfordulnak műhibák, de mindig szem előtt kell tartani, hogy emberek vagyunk ezért mindenki hibázhat.

       ‘’Ki a felelős a rendszer jó működéséért?’’

A rendszer ki van dolgozva. Általában a vezető nem alulról indul el, hanem csak véletlenszerűen a csúcsra kerül, ezáltal a hozzáértése csekély - ecsetelte Madaras idegsebész főorvos és kiemelten hozzátette, hogy a rendszer mi vagyunk, nem egy virtuális tér, mi működtetjük, ezáltal fel tudjuk építeni és rajtunk áll vagyis tőlünk függ, hogy milyenné válik. Kiegészítésként még annyit fűzött hozzá Belényesi Gabriella, hogy abban a pozícióban, amelyben meg kell áld a helyed, próbálj maximálisat teljesíteni, kihozni, ezáltal járulsz hozzá a megfelelő működéshez.

Végül csak azt szerettem volna kiemelni, hogy az alázat mindegyik szerepkörben nagyon fontos és akármilyen minőségben is dolgozol, mint orvos, asszisztens vagy kisegítő személyzet. Ahhoz, hogy célravezető, hatékony legyen a személyzet munkája, szükség van rendszerre, stratégiára, ami a célt szolgálja. Ez a rendszer emberekből áll, akik között kapcsolat van. Az orvos meghozza a döntéseket, felülbírálja a folyamat végkimenetelét, a személyzet további része (asszisztens, betegszállító, kapus, stb.) végrehajtja az eltervezett feladatot.  Következtetés: az orvos nem tud elég hatékony lenni segítő személyzet nélkül és a személyzet koordinálatlan marad orvos nélkül. Tehát szimbiózisban működnek egymással.

Albert Emőke