A rezidensképzés kérdései

Az idei év harmadik Szent Balázs Estjén kezdő orvosokkal beszélgethettünk, és általuk betekintést nyerhettünk a rezidensképzés világába, annak különböző rejtélyeibe. Milyen küzdelmekkel, kihívásokkal kell szembenéznie egy mai rezidens orvosnak? Melyek a lehetőségeik országon belül? Vezethetnek-e ezek tényleges sikerélményekhez?

Az izgalmas eszmecsere kezdetén megismerhettük meghívottjainkat. Jakó Beáta az idén szakvizsgázott a kardiológia szakterületén, ahol 5 évig volt rezidens. Annak idején ő még el kellett menjen Bukarestbe rezidens vizsgára, és nem is indult egyből gördülékenyen a pályafutása. Először belgyógyászatra jutott be, majd 2 év után újra rezizett, és ekkor már megkapta a vágyott kardiológia helyet és posztot, így a dolgok csodás fordulatot vettek az életében. Jelenleg a kutatási módszertanon is tanít. Az ő személyes élettapasztalata szerint a vágy az, ami megment az elfásultságtól. Az egyik legfontosabb tényező, hogy megkeressük a lelkünk mélyén azt, amit igazán szeretünk. Ő ezt meg tudta találni, és ezáltal sikerült elkerülnie a kiégést. Az életben és a pályafutásban is mindig jönnek újabb és újabb célok, de igazából nem is maga a csúcs a lényeg, hanem sokkal inkább az út, amely odáig vezetett. Igyekezzünk minél többet látni és magunkba fogadni ezen az úton, mert ez nem csak a szakmai előrejutásunknak tesz jót, hanem ezáltal önmagunkat is sokkal jobban megismerhetjük.

Következő meghívottunk Zsidó Kata volt, aki jelenleg harmad éves rezidens a diabetológia osztályon. Az ő útja sokkal zökkenőmentesebben indult, elmondása szerint maga volt a csoda. Már az egyetemi évek közepén eldöntötte, hogy diabetológus szeretne lenni, és a rezidens vizsga kiváló eredményének köszönhetően legelsőre megkapta az egyetlenegy posztot is abba a városba, ahova vágyott. Ez számára biztonságot jelent a jövőre tekintve, mivel a rezidensképzés lejártával elég nehéz munkahelyet találni. Szerinte nagyon fontos, hogy az ember rábukkanjon egy olyan mentorra, aki mindenféle szemszögből támogatni és biztatni tudja őt az úton, ez rengeteget segít a megfelelő szintű haladásban.

Bendel Norbert most első éves rezidens a nőgyógyászaton. Számára a legnagyobb kihívást az ügyeletek jelentik, hiszen ilyenkor emberi életek múlhatnak az orvos felkészültségén. Ezért is nélkülözhetetlen egy pontos, ám széleskörű tudás, és ez rajtunk múlik. Mi kell eldöntsük, hogy mennyit szeretnénk dolgozni, tanulni, senki sem fog minket ráerőltetni semmire. Az sem elhanyagolható, hogy hol dolgozunk, mennyire felszerelt az a kórház, hiszen a tudásunk fejlesztéséhez nagy szükségünk van erre is. Ezért jobb nagyobb központokban elhelyezkedni, mert sokkal több esetet és megoldást láthatunk.

Negyedik rezidensünk Hadnagy László volt, aki most tölti második évét a radiológián, előtte pedig hat évig dolgozott kórházmenedzsment területén. Az ő véleménye szerint tudatosnak kell lennünk, fel kell ismerjük saját kétségeinket, hogy ezáltal megóvjuk magunkat egy elszürkült élettől. Mindeközben végig nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a jó Istennek gondja van reánk, az életünkre. Mint tudjuk, annak idején hoztunk egy döntést mikor orvosi egyetemre jöttük, majd végig küzdöttük magunkat az éveken, ám az egyetemről sajnos hiányzik egyfajta pályaorientáció. Nincs aki tanácsot tudna adni a diákoknak a szakterület helyes megválasztásában, ami szükséges feltétele lenne, hogy képességeinket kiválóan tudjuk kamatoztatni. El kell gondolkozzunk azon, hogy tényleg akarjuk-e a betegekkel való kapcsolatot, tudnánk empatikusak lenni, valóban el tudjuk viselni a kórházi körülményeket. Szakorvosként már nem változtathatunk pályát, de most még igen, számos lehetőség áll előttünk mint pl. az egészségügyi menedzsment/informatika. Döntsünk tudatosan az szerint, hogy milyen életet szeretnénk élni -míg kardiológián egy hónap alatt hatszor kell ügyeleteznie egy rezidensnek, addig a diabetológián kétszer-.

Ötödik vendégként Bakcsy Noémit köszönthettük, aki a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság referense,  immár 8 éve foglalkozik a rezidensképzés témakörével. Így alkalmunk nyílott kitérni a jogi kérdésekre is. Milyen törvényes lehetőségei vannak egy rezidensnek? Poszt vagy csak hely? Amíg a hely nem köt le minket a jövőben, addig egy poszt elválasztása némi kötelezettséggel jár, de egyben be is biztosíthatjuk vele magunkat. Ebben az esetben egy szerződést írunk alá a jövőben befogadó kórházzal, de kiskapuk mindig léteznek, ki lehet egyezni a kórházakkal. Sőt, ha rájövünk, hogy nem a nekünk való szakágat választottuk, újra rezivizsgázhatunk, és válthatunk, tehát akkor a poszt sem kötelez már. Mi az álláspont a helyekkel? Jó tudni, hogy az első 6 hónapban átmehetünk egy másik szakterületre is a megmaradt helyek közül, ha nem tetszik az először megválasztott. Amennyiben orvosi igazolásunk van, tehát egészségügyi okból kiindulva, újabb rezidensvizsga nélkül is bármikor válthatunk szakágat. Ebben az esetben ha találnak az elvégzett modulok, akkor ezek beleszámíthatók az új szakág éveibe is. 

Tudnunk kell, hogy a rezidensi évek alatt számtalan lehetőségünk van kimenni akár külföldre is továbbképzésekre, konferenciákra vagy dolgozni. Már itt, országon belül is is mozoghatunk, a modulokat különböző helyeken is elvégezhetjük, amennyiben a két koordonátor ezt jóváhagyja. Külföldre is kimehetünk dolgozni (már a legelső munkanapunktól) , ebben az esetben fagyasztásra kerülnek éveink, ez fizetés nélküli szabadságot jelent. Visszatérve az országba pedig ott folytathatjuk ahol abbahagytuk, sőt amennyiben olyan területen dolgoztunk a külföldi kórházban, ami érinti az itthoni rezidensképzésünk szakaszait, azt elfogadtathatjuk a minisztériumnál mint elvégzett modult. Maximum négy évet fagyaszthatunk, minden évnek a végén meg kell hosszabbítani a papírokat. Itt fontos megemlíteni a Balassi-ösztöndíjat is, mely a rezidens orvosoknak is számos lehetőséget, részképzést biztosít.

A szakvizsgát az országban bárhol le lehet tenni, ahol akár egyetlenegy modult is elvégeztünk. Ahhoz, hogy még rezidensként véglegesen más városba helyeztessük át magunkat bizonyos feltételek szükségesek, ilyen a családi háttér (férj, gyerekek), lakás, beteg szülők ápolása, stb. Ügyeleteket kisebb városokban is lehet végezni. A legtöbb esetben rengeteg múlik a koordonátorunkon, mert ő kell hivatalosan elengedjen bárhova is készülünk.

Következtetésképp elmondhatjuk, hogy az itthoni rezidensképzés is nagyon sok lehetőséggel kecsegtet, könnyen ki lehet menni külföldi továbbképzésekre, konferenciákra, belekóstolhatunk az ottani kórházi légkörbe, mentalitásba, szakmailag kapcsolatokat építhetünk ki úgy, hogy végig ennek az országnak a kezdő orvosaiként vagyunk nyilvántartva. A lehetőségek sorait pedig biztosan számos olyan tényezővel is ki lehetne bővíteni, amelyekről még nem tudunk. 

         Végezetül kiemelném az est záró gondolatát, mert úgy érzem ez az, amire mindig gondolnunk kell, akár fent akár lent vagyunk az élet nagy csúszdáján. Jegyezzük meg tehát, hogy minket sem a munka, sem a betegek nem fognak majd ápolni amikor szükségünk lesz rá! Ha nincs mellettünk, a hátunk mögött egy család, fokozatosan ki fogunk égni. Meg kell találni az egyensúlyt a karrier és a magánélet között, mert meg lehet, csupán attól függ, hogy mi hogyan állunk a dolgokhoz.

Aláhúznám egyik meghívott rezidensünk szavait...legértékesebb, hogy “szeressünk, és szeretve legyünk”! Ez így igaz, ezek nélkül bármibe is kezdünk, bármilyen óriási sikereket is érünk el, a végén az egész nem fog érni semmit. Legyenek olyan személyek az életünkben, akikért és akikkel együtt haladhatunk az úton, akikkel minden nap megfürödhetünk a szeretet buborékai között, hiszen csak így tudunk igazi fejlődést elérni az élet bármely területén. 

Péntek Tímea