Orvosok közéleti szerepben

Mit jelent közéleti szereplőnek lenni? Ki és miért vállal ilyen feladatokat? Mikor és milyen célért érdemes küzdeni? Milyen a jó vezető-mit mondanak a munkatársak és ő hogy látja magát? Ilyen kérdésekre kerestük a választ az idén immár második alkalommal megrendezett Szent Balázs esten, ahol a meghívottjaink Dr. Márton Andás, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, Dr. Vass Levente, a Studium Alapítvány alelnöke és Tubák Nimród, a MMDSZ elnöke őszintén beszéltek minderről.

    Újra birtokba véve a Loyola kávézót, mely bár még üresen tátong, egy igazán meghitt kis beszélgetésnek adott otthont az idei év második Szent Balázs estjén, ahol bölcs gondolatok, sajátos meglátások és sok-sok személyes élmény és élettapasztalat fültanúi lehettünk. Meghívottjaink őszintén meséltek arról, milyen is a közjóért felvállalni a vezető szerepét, hogy esetlegesen ez milyen áldozatokkal jár, s hogy mi számukra az a belső motiváció, ami nap mint nap erőt ad nekik. Bár mindenki valami másért választotta az orvosi pályát, vendégeink elmondása szerint fontos, hogy képességeinket felismerjük, s hogy terveinket ehhez mérten próbáljuk megvalósítani, természetesen mindig feszegetve saját határainkat. Márton András Hamvas Bélát idézve „a létbe akarom beírni a nevem, nem a történelembe” fogalmazta meg, hogy ő mért is választotta a gyakorló orvosi pálya helyett, hogy a Caritas rendszerén belül egy mozgó betegellátó rendelőt alakít ki. Az ő elmondása szerint egy rendszer, mely minden elemében élő,képes arra, hogy az élet adta lehetőségeknek helyet adjon.

  Mind tudjuk jól, hogy aki elvállalja a vezető szerepét sok nehézségbe ütközik és néha azok a bizonyos tartalékok is kimerülnek, így arra a kérdésre, hogy mi lelkesít, mi visz tovább egy nehezebb nap után, Tubák Nimród, aki egyik megbeszélésről, ülésről a másikra megy a nap folyamán, úgy fogalmazott, hogy „akkor lenne nehezebb a napom, ha nem tennék semmit”. S ha ezt a lelkesedét látják a vezetőn, ebből táplálkoznak majd a munkatársak is, ''ezt a hitet, meggyőződést adod át a többieknek”, tette hozzá Vass Levente doktor úr. Kompromisszumok, ezek azok a megállapodások az élettel, melyeket nap mint nap meg kell hozni,hogy mire mennyi időt szánok,melyek egy közszereplő életében igen  fontosak .Dr. Márton András kihangsúlyozta, hogy valójában ezek döntések, mint sem kompromisszumok, hisz saját szabadságunkból döntünk, hogy mikor mire mennyi időt is szánunk, s hogy „minden jó döntés egy halál és egy születés is egyben”. Dr. Vass Levente elmesélte, hogy MMDSZ elnöksége idején, ő sem tudott mindig minden kurzuson ott lenni, de ez tanította meg arra, hogy bármennyi kevés ideje lenne is keresse a pontosságot, a  részleteket, s erre is törekszik nap mint nap urológusként, a minőségi diagnózisra, s arra hogy OTT legyen a beszélgetésben a páciensével. Mindannyian kíváncsiak voltunk, hogy ők mit, kit tartanak a jó vezetőnek, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Dr. Vass Levente szerint a jó vezetőt a helyzet szüli, ő az aki adott helyzetben tapasztalati úton nyert ismeretei alapján tudja irányítani a csapatot, s ezért is tarja fontosnak hogy már az egyetemi évek alatt olyan csapatok része lenni, úgymond belemászni dolgokba, körülvenni magunkat olyan emberekkel akik minket is felfele húznak, hogy tőlük, belőlük tanulva tudjunk építkezni majd, továbbá fontosnak tartja, hogy képes legyen a hibáiból is tanulni, és vissza tudjon menni az embereihez, megkérdezni hogy ki mit gondol a működő rendszerről. Dr. Márton András szerint egy jó vezető a rendszeren dolgozik, átlát dolgokat, s a siker az együttön múlik, s azon hogy a vezető képes legyen minél több embert mozgásba hozni, s hogy teret tudjon adni a munkatársak motiváltságának, s bár mindenki világérzete sajátos, egy közös világot rakjunk össze egymásra hangolódás által. Tubák Nimród pedig bízott abban, hogy őt, mint vezetőt a diákság alakította, hogy amit a diákság el szeretett volna mondani, azt ő tudta képviselni és általa ki lett mondva.

  Kíváncsiak voltunk, hogy meghívottjainkban nem merül fel a rutin munka gondolata, erre a kérdésre, Márton András válasza az volt, hogy bármilyen zsúfolt lenne is a nap, sosem lesz rutinszerű, hisz addig míg érdekel az az ember akivel épp kapcsolatban vagyok, sosem lesz rutinszerű a munkám, ami pedig elköteleződést igényel. S hogy ez a sok munka hogy is egyeztethető együtt a családdal, Vass Levente szerint valaki mindig jobban feláldozza magát, viszont hozzátette hogy „minden sikerem az övé(feleségemé)is”.

   Ez úton is köszönjük az őszinte, személyes történeteket, gondolatokat amiket a meghívottjaink megosztottak velünk, úgy gondolom mindenki talált az esti beszélgetés folyamán egy olyan gondolatot, amit sikerült jó mélyen elraktározzon, ami majd a maga idejében segít egy jó döntés meghozatalában. Továbbá köszönjük, hogy meghívottjaink felhívták a figyelmet arra, hogy nem mindegy hogy része vagy csak szemlélője vagyunk annak a világnak amelyben élünk, s hogy napjainkat, világunkat ennek tükrébe alakítsuk.

Angyal-Pataki Krisztina