A választás kereszttűzében-hogyan tovább?

Az idei év első három Szent Balázs Estje az orvosi profilokról fognak szólni, melyek közül legelsőként a sebészek életébe nyerhettünk bepillantást. Dr. Márton Dénes ortopéd szakorvost és Dr. Török Árpád sebészt faggattuk arról, hogyan kezdték ők, miért lettek épp sebészek, elégedettek-e az életükkel. (Péntek Timi, V. éves orvosis beszámolója)

            Először a sebészet szó jelentését probáltuk definiálni a hallgatósággal. Volt akinek kézügyességet, tanulást jelentett, míg másoknak a türelem, felelősség, pontosság, életmentés, bizalom jutott róla eszükbe. Egyáltalán mit jelent az, hogy orvos, hogy sebész? Ők mikor döntötték el, hogy ezt a hivatást választják? Dr. Márton Dénes elmondta, hogy ő már 10. osztályban elhatározta, hogy orvosira szeretne jönni, mint kiderült szülői befolyásra. Dr. Török Árpád eleinte állatorvos akart lenni, de a líceumi évek végén, mégis az orvosi mellett döntött. Az egyetemi évek egyikőjük életében sem hagytak túl nagy nyomot, sokkal szívesebben emlékeznek a rezidens időkre, de a legszebb időszak az életükben a mostani. 

Elhangzottak olyan kérdések, hogy mit ajánlanak a jövő rezidenseinek, volt-e olyan pont, amikor a kiégés határára jutottak, hogyan tudják összehangolni a sebészi életet a családdal. Érdeklődve figyeltünk, nevettünk, hiszen ezek azok a kérdések, amelyek minket, mai orvosis diákokat is foglalkoztatnak. Az egyetemi évek elején elbizonytalanodva jövünk, nem tudjuk mi vár ránk, jól választottunk-e. Aztán a diákélet végén még mindig számos kétellyel vagyunk tele, ijesztő kérdések hadai sorakoznak elméinkben. Ilyenkor érdemes meghallgatni másokat, akiknek ugyanúgy nagy dilemmát okozott, hogy milyen szakorvosok legyenek, és ma mégis sikeres, boldog emberek. A meghívott sebészek tanácsai, élettörténetei sok erőt adhatnak, határozottabbá tesznek, észrevétlenül fejlesztenek ott legbelül. Elmondásuk szerint egy orvos tulajdonképpen el kell lopja a szakmáját -a rendszer sok hibával rendelkezik-, mindenre fel kell legyen készülve, át kell érezze a beteg állapotát, de ezt mindig egészséges határok között tegye, a “sebészet a fejben legyen, és ne a kézben”, a lelkiismeretünk az maradjon  tiszta. Megéri-e sebésznek menni pénzügyileg? A válasz nem ennyire egyszerű, viszont fontos lehet, amit Márton doktor úr jelentett ki: hogy csak akkor vállal valamit, ha abban nem a pénz motiválja, ezért nem vállalt magán praxist.

Megragadott az, ahogyan a családjukról beszéltek, hogy igenis bevallották, nélkülük nem menne, nem lenne értelme. Már a rezidens éveik alatt megnősültek, sőt gyerekeket is vállaltak úgy, hogy feleségeik is orvosok illetve fogorvosok. Igaz, nehéz volt a kezdet, pluszmunkát vállaltak, hogy pótolják a kicsi orvosi fizetésüket, de a mai napig állítják és tudják, hogy életük egyik legjobb döntése volt fiatalon családot alapítani. Ez az üzenet nagyon fontos a mai fiatalok számára, hiszen sokan elvesznek a létfenntartás kérdéseiben, várják a gazdagabb jövőt, és észre sem veszik, hogy száll el az idő felettük. Mindennek megvan a maga ideje, merni kell az életet elkezdeni!

Aztán egy kényes témát boncolgattunk: valóban férfi szakma-e a sebészet? A válaszuk egyetértően az volt, hogy igen. De nem azért, mert a nők nem tudnának olyan jól teljesíteni, mint a férfiak. A nők is lehetnek kiváló sebészek, de túl nagy árat kell fizetniük érte, hiszen az anya az, aki összetartja a családot, és egy sebésznőnek, nincs ideje erre. A beszélgetés végén az Istennel való kapcsoltukról esett szó. Megtudhattuk, hogy ők mint sebészek tudják “a véletlenek sorozata nem véletlen”, de amikor fiatalok halálával tehetetlenül állnak szembe, néha bennük is kételyek támadnak.

Az este folyamán sokan választ kaphattunk titokban feltett kérdéseinkre, erőt meríthettünk az elhangzott életutakból. Láthattuk, hogy ugyan minden kezdet nehéz, hiszen ők sem voltak biztosak benne, hogy valóban a sebészet a nekik való pálya, de az idő meghozta gyümölcseit, mindent sikerre lehet vinni. Ebben óriási segítség egy megbízható feleség, társ, ha vannak gyerekeink. A siker csak úgy teljes, ha van egy család, akivel megoszthatjuk azt! Számomra bátorságot, megnyugvást, feltöltődést adott ez az este. Sokkal gazdagabban jöttem el, és azt hiszem nemcsak én. Ebben a rohanó világban szükséges, hogy meg tudjunk állni egy kicsit elmélkedni, békére és irányra találni!