Mit csináltál, mit csinálnál öt-hat évig?

Az idei év első Szent Balázs estjét egy fórumbeszélgetésnek szántuk, érték-börzének. Mi az amit a felsőbb évesek értéknek tartanak az elmúlt évekből?; mit tanultak a tanulásról?; hogyan kell azt? (kell-e?); mit lehet tenni, hogy ember-orvossá váljon valaki?
Bizonyára ismeritek a filozófus professzor történetét, aki diákjainak bebizonyítja, hogy ha megfelelő sorrendbe rakjuk, egy vázába elfér jó néhány nagyobb kő, több kisebb kő, egy halom kavics, sok maroknyi homok és sok-sok víz is.
Az est folyamán keresgéltünk kicsit, hogy vajon melyek is az egyetemi évek kisebb-nagyobb kövei.

Az egyik markáns gondolat az volt, hogy nagyon fontos a tanulás, mélyen elmerülni benne: "Ha nem értem az atom fogalmát, hogyan tanulhatnék az atomtömegről?" Persze ez időigényes, és fenáll az a veszély, hogy ha nem szánunk kellő időt, a részletek között elvesz az összkép. Vagy ha évközben alkalmazzuk a "lyukas sajt"-módszert, egy-egy anyagrészt alaposan átrágunk, akkor szesszióban könnyebben áll össze az anyag, az összefüggések világosabbak lesznek. De lehet, hogy egyénenként változik, hogy ki hogyan tanul?!
Ami biztos, megtanulni jól, hatékonyan tanulni, már önmagában kísérletezés, lehetőség a fejlődésre.

Volt bátor felsőbb évesünk, aki megosztotta annak a harcát, hogy néha nehéz megtalálni az egyensúlyt az egyetemi kötelezettségek és az egyetemen kivüli tevékenységek időigénye között. És ez valóban nehéz, mert amellett hogy jó szakemberekké szeretnénk válni, emberként is helyt szeretnénk állni. A mindenféle ön- és emberismeret, pszihológiai tudás pedig szintén sok időbe telik, és nem csak az egyetem padjaiban tanuljuk.

És azt se felejtsük el, hogy az orvos közéleti személyiség, a diák pedig szép lassan azzá kell váljon. Úgyhogy ha az egyetemre járás, az ön-és emberismereti képzések mellett van még idő akkor jó lenne baráti kapcsolatokat ápolni, újakat kialakítani, közösségi felelősségtudattal ezt-azt szervezni. Bár talán az emberismeret és a közösségépítés közösen is tanulható, sőt lehet, hogy nem is tudatosítjuk, de már ezt csináljuk régóta.

Végül is ez egy csodaszép folyamat, és jó, hogy van hat évünk a folytonos változásra, a visszatekintésre: mit csináltam jól, folytatom-e, amit kudarcként éltem meg, abból mit tanultam.