Szolgálat vagy vállalkozás?

Vajon a mai társadalom emberét betegnek vagy egészségügyi szolgáltatást fogyasztónak kellene nevezni? 

(G. O. beszámolója)

Egy újabb értékes előadáson vehettünk részt a hétfői Szent Balázs est alkalmából, amelynek meghívottja Lorenzovici László egészségügyi menedzser volt.

Az elfoglalt vállalkozó egy kimerítő nap után, utazásból érkezett és lelkesen állt az érdeklődők rendelkezésére az Orvosi munka: szolgálat vagy vállalkozás? témakörben. Időközben megismerhettük feleségét, Dr. Lorenzovici Anna családorvost, aki arról tartott beszámolót, hogy az ő esetében mennyire nehéz végezni lelkiismeretes, emberközpontú orvosi munkát a törvények és gazdasági tényezők korlátozottságában.

Amint a doktornőtől megtudtuk, ma egy családorvosi pálya egyértelműen vállalkozásként működik, amelyben az orvosnak önállóan kell boldogulni és megállni a helyét a gazdasági rendszerben. Tehát az orvosi szolgálatunk során biztosan vállalkozói szerepet is be kell töltenünk, annak ellenére, hogy minket ebben a témában igazán szegényesen képeznek. Fordulhatunk esetleg gazdasági szaktanácsadóhoz, aki a doktornő szerencsés esetében, a saját férje.

Lorenzovici László egészségügyi menedzser az orvosi és közgazdasági egyetemet párhuzamosan végezte, így sikerült neki ötvözni a két tudományt és ezáltal, egy nagyon értékes szakemberré válni, aki átlátja a különböző gazdasági rendszerek működését, ugyanakkor hozzáértéssel értékeli az egészségügyi szaktevékenységek fontosságát is.

Csak néhány számomra legfontosabbnak tűnő gondolatot vázolnék fel a menedzser előadásából. Az első felvetődött kérdés: vajon a mai társadalom emberét betegnek vagy egészségügyi szolgáltatást fogyasztónak kellene nevezni? A számunkra kezdetben túlságosan szigorúnak tűnő megnevezésre, az előadó racionális érvei adtak magyarázatot, miszerint valóban a mai trend szerint a megbetegedett egyén saját igényei szerint válogat az egészségügyi szolgáltatások közül és sokszor meg nem alapozott indokokkal igényli a legmodernebb kivizsgálási eljárásokat, amelyek bizony óriási költségekkel terhelik a rendszert.

Időközben feltehettük kérdéseinket, amelyekre igazán meglepő, de a realitást tükröző válaszokat kaptunk. Az általános felháborodottságot keltő kötelező egészségbiztosítás kapcsán feltevődött kérdésre az előadó elmondta: valóban nagyon sok probléma van a jelen egészségügyi rendszerben, nem hatékonyak az intézkedések és rosszul osztják le a meglévő pénzt – egy jól szemléltető példa erre az, hogy az újszülöttek a kötelező védőoltásaikat sem kapták meg az elmúlt időszakban - de nincs olyan intézmény, amelyik pénz nélkül működőképes lehetne. Márpedig az Egészségügyi Biztosítási Pénztár a munkaadó és  a munkavállaló egészségbiztosítási hozzájárulásából kell fedezze az egyre nagyobb költségekkel járó egészségügyi szolgáltatásokat. Országunkra jelenleg az elöregedő társadalom a jellemző, közel 4 millió fiatal állampolgár külföldön keres munkát magának, ők nem is fizetnek egészségbiztosítást. A kórházaink rendelkeznek minden olyan modern diagnosztikai felszereléssel, ami a nyugati államokban megtalálható, viszont amíg Németországban az átlag kétezer eurós fizetésből vonják le az egészségügyi hozzájárulást, addig Romániában mindezt az átlag ezer lejes fizetésből kellene biztosítani.

Az előadó nagyon sok hasznos tanáccsal bíztatott minket, akik jövőnket itthon képzeljük el orvosként. Véleménye szerint nem az a kivándorlás oka, hogy itthon nem lehetne orvosként megélni, hanem nemzeti kisebbségként a pályakezdés és elhelyezkedés nehézségébe ütközünk.  Feladatunk tehát felmérve az itthoni szükségleteket válasszunk szakosodási pályát és nyitottak legyünk az országon belüli mobilitásra. A külföldi tapasztalatcseréket és rövidebb képzéseket különösen ajánlja a figyelmünkbe, mert azáltal, sok újat tanulhatunk, új módszerrel, ötlettel gazdagodhatunk és mindezt itthoni munkánkba bevezethetjük.

A kiindulási témánkhoz visszatérve dr.Lorenzovici úr hangsúlyozta, hogy az orvos a pályafutása során mindenképp belekerül a gazdasági környezetbe, a már említett családorvosi pálya nem létezik saját vállalkozás nélkül, nem beszélve a magánrendelők és magánklinikák utóbbi években történő elterjedéséről. Amint megtudtuk az egészségügyi vállalkozás lehet egyéni vagy társas és mint minden más esetben is a társulás mindenképp a legkedvezőbb, hiszen a sok leterhelő költség közösen fizethető.

Egy jól működő gazdasági rendszerben figyelnek arra, hogy a szolgáltatás díja fedezze a szükséges anyagi költségeket és a szolgáltatást végző egészségügyi szakember képzésébe, munkájába fektetett energiát. Így valósítható meg az, hogy a betegeket megfelelően ellássák a lehető legjobb körülmények között és egy egészséges társadalom létrejöjjön. A jelen gazdasági helyzetben sajnos ez elképzelhetetlen.

Az orvos munkája során mindenképp a beteg embert kell a központba helyezze, a legjobb tudása szerint a gyógyulását szolgálja és a saját lelkiismeretén múlik hogy számára gazdasági tekintetben mi az elég.

Elgondolkodtató, nehéz kérdések ezek egy orvosis diák számára, viszont egy óriási többlettel tértem haza az előadás után és elmondhatom, hogy ezáltal egy reális képet kaptam arról, hogyan is működik egy egészségügyi rendszer, milyen komoly kérdésekkel kell egy orvosnak szembe néznie a gazdasági rendszer viharában. Most már nem csupán mesés elképzelések élnek bennem az orvosi pálya kapcsán…